Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

végig lekötötte a hallgatóság figyelmét Nagy tetszés» aratott Ábrányi Emil „Jubiláns vers“ cimii költe­ménye, amelyet Váradi Antal olvasott fel. Végül Jakab Ödön olvasta föl „A főispán halála“ cimii kedves humoru novelláját, amely élénk derültséget keltett a hallgatóság körében. (A lakoma.) | A nagygyűlés után lakomára gyűltek a Társaság tagjai a Continental-szálló földszinti termében. Az első felköszöntőt H e r c z e g Ferenc mon­dotta, éltetvén a Petőfi-Társaság tagjait. Váradi An- tál az uj tiszteleti és rendes tagokra emelte poharát. Lőrinczy György, az imént megválasztott tagok egyike, örömét fejezte ki azon, hogy szürke vidéki túzok létére a sasok és fülemülék közé került Élteti a társaságot. Pékár Qyula hangsúlyozza, hogy a modern és romboló irodalmi törekvésekkel szemben a legékesebb tiltakozás volt a mai felolvasó ülés, s ő hálával emlékezik meg a közönségről, amelyet a helyes érzék és a jóizlés vezérel mindenkor. Élteti a nagyközönség képviseletében megjelent vendége­ket. Ferenczy József a mai ünnepi ülés felolvasóit köszöntötte. K e n e d i Géza azt hangoztatta, hogy minden Írónak kötelessége a modern irányzatokkal is foglalkozni. Poharát egyébként a Társaság legfüg­getlenebb tagjára, Szabóné-Nogáll Jankára emelte. (Derültség.) Dr. Szontágh Tamás a Társaság tag­jait éltette. Bérezik Árpád hosszabb köszöntőben Molnár Ferencre emelte poharát. Molnár Ferencnek — úgymond — kétféle közön­sége van: bámulói és irigyel. Én az utóbbiak közé so­rozom magamat, a múltam után egyebet nem is lehet várni tőlem. (Derütség.) Én ugyanis minden ieles da­rab előadása után pukkadozni szoktam. Molnár Ferencnek eddig három darabja került szinre, kettő és pedig „A doktor ur“ és Az ördög“ sikert ara­tott, a „Józsi“ megbukott Mondanom sem kell ezek után, hogy a „Józsi“ előadása alatt éreztem maga­mat a legjobban. Annyit azonban mégis megígérek, hogy sem „Az ördög“ sikerében, sem külföldi diadal- utjában Molnár Ferencnek versenytársa nem leszek. A nagy derültséggel kisért felköszöntő után Bár­sony István Lőrynczy Györgyöt, a magyar erények és hibák mintaképét éltette. Ernst Lajos az örök haladás bajnokára, Herczeg Ferencre emelte poha­rát. Jakab Ödön a modern poétákat tette felszó­lalása tárgyává. Elismeri, hogy a magyar nyelv szi- nes fordulataiban és hajlékonyságában nagy haladást produkálnak, de témáik egyáltalán nem újak és e te­kintetben régen kitaposott nyomokon haladnak. Emi eh Gusztávot, a legnagyobb magyar költő ter­jesztőjét élteti. Váradi Antal a távollevő tagokat, ezek között különösen a Társaság egyetlen női tisz­teleti tagját, Jászai Marit köszöntötte. Élteti to­vábbá az öreg Szinnyei bácsit, annál is inkább, mert a magyar írók életrajzában még nem jutott el a V. betűig. (Derültség.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom