Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz

25. szám. U. évfolyam. Kolozsvár, kedd, 1907. januárius 29. ERDÉLYI HÍRLAP POLITIKAI, TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP ■»Lg Mstfjelenlk bitíf) kivételével minden nap, reggel, rendkívüli alkol* makkor hétfőn is. Előfizetési árt Egy évre 24, fél évre 12, negyed évre 6, egy hóra 2 K. Egyes szám Arn: helyben 8, vidéken 10 fillér, 3 német birodalmi választásul). Kolozsvár, januárius 28. (#) A közfigyelmet az utóbbi napok­ban kétségtelenül nagyon lefoglalták a német birodalomban lefolyt választások. Kíváncsian várta mindenki, hogy a Bil­low harci riadója által fölébresztett nem­zeti érzületnek lesz-e elég ereje szembe­szállni a szociális demokrácia hírhedt szer­vezettségével ? A választás első ered­ménye megadta a meglepő feleletet: a szociálisták bevehetetlennek hitt sáncain széles rés ütődött, elvesztvén ők mint­egy ló mandátumot, mig hadi zsákmá­nyukul csupán egyetlenegy konzerva­tívig mandátum esett. igaz, hogy a pótválasztások még hizlalhatják a szociálista reményeket, igaz az is, hogy a szociális demokrata­párt a centrum-párttal egyesülve még mindig kemény dióval kedveskedhetik Bülovvnak; egy azonban kétségtelen: a nemzeti érzület első fellobbanását egyes- egyedül a vörösek érezték meg. És ebben rejlik a lefolyt német vá­lasztások nagy tanúsága, különösen ránk. Magyarországra nézve. A nemzeti érzü­let, amely a néplelkiilet évezredes ön­fenntartási ösztöne, oly erős, oly kiirt- hatatlan állami tényező, amelylyel min­den túlzóan újszerű áramlatnak le kell számolnia. A radikális, a forradalmi, a romboló irányzat csak ígéri, hogy kö­zelebb hozza az emberiséget a nagy Felelős szerkesztő Pósta Béla ideálok megvalósulásához; valósággal azonban afölbuzdulás minden eredménye délibábbá foszlik széjjel, amelyet évez­redek óta kétségbeesetten hajszol az emberi vágy s talán még évezredek múlva is csak vágytól égve s gyötörtetve fog kergetni. Épp azoknak, kik materiális alapon képzelik el (mert csak elképzelik) az emberi boldogulás lehetőségét és állan­dósulását, épp azoknak kellene legjobban tudni, hogy a fejlődés a természetben sem í/urasonként megy végbe és hogy azt erőszakkal gyorsítani nem lehet. A nagy francia forradalom, a radiká- lizmus őrjöngő tobzódása s az általá­nos emberire törekvése dacára, végered­ményében a nemzeti Francziaországot teremtette meg. Mert azt talán csak senki sem tagadhatja, hogy Francziaország, amelynek szociálista miniszterelnöke van, ma nemzetibb, mint valaha. Ami a for­radalom emléke gyanánt él, a francia „gloire“ ma a nemzeti érzület éltető eleme. A francia állam és a vatikán között beállott i ;r'^fásnak, — bár ez etikai szempontból lehet kárhozatos — a katonai büntető perrendtartás eltörlése a polgári hadügyminisztérium korszak- alkotó reformjai következtében haldokló militárizmusnak határozottan s szembe­tűnő nemzeti törekvése van. A nemzetnélküliség vagy világpol­gárság (mert a nemzetköziség más!) csak arra volt jó mindenütt, — s ebben van Szerkesztőség és kiadóhivatal: Unió-utca 13. sz. — Telefon szám: 3TÖ. Kéziratok nem adatnak vissza. Minden a lapot illető küldemény a lap címére s nera névre küldendő. Hirdetéseket árszabály szerint felvesz a kiadóhivatal. egyedüli történeti jelentősége hogy fölébressze a nemzeti öntudatot, hiszen nálunk is, Magyarországon épp akkor következett be a nagy nemzeli küzde­lem kedvezően döntő fordulata, amikor a kormány a „nemzetköziek“ jobbját kezdte szorongatni. Nem azt jelenti ez, hogy a szociálizmusriak nincsen jövője, hanem egyszerűen azt, hogy a nemzeti érzések szárnyaitól megfosztva, mint egy párt monopóliumának nincsen lét- jogosultsága. A szocializmus a maga tiszta fogal­mában nem nemzetietlenség, nem is világpolgárság, hanem testvériség. Ez pedig nagy különbség. A nemzeti álla­mok teljes kialakulása a testvériség magasztos eszméjének diadalát fogja hirdetni, ellenben a „nemzetköziségnek“ mai alakjában való térhódítása a nem­zeti államok bukását eredményezné, ha e romboló aknamunkának a nemzeti érzület még idejekorán útját nem állaná. És hogy útját állja, erre szolgál­tatja^ „nemzetköziségnek“ az intő példát a most lefolyt német birodalmi vá­lasztás. 1 r A nemzeti érzületre való hivatkozás megtermetté im üdvös gyümölcsét Német­országban, megtermtette most épp úgy, mint évtizedekkel ezelőtt Bismark erélyes föllépése, amidőn a francia revanche elleni védekezés eszméjének a válasz­tási küzdelembe való beledobásával az összes szociálista jelöltek elvéreztek. Legkedvesebb könyveim* Irta Éjszaki Károly. A hajlott - korúnak egyre korlátoltabbá válik az emlékező tehetsége és szüksége van emlékeztetőre, legalább is holmi rokoneszme inegpenditésére, hogy tárgyával tisztában le­gyen. És én most ezen állapot uralma alatt írjak azon benyomásokról, hatásokról, melyek­nek én közel hetven évvel ezelőtt s az ezt követő idők alatt felíogója-érzője-szenvedője, öntudatlan gyűjtője voltam ? Feladatnak nehéz. Öreg emberben értelmi dolgok, anyagi dolgok egyaránt megcsontosodnak, kivált me­lyek a fiatal korban eredtek. Így rajtam a latinizmus ma is uralkodik. Ez bennem nem csuda. A normal iskolától a szigorlatokig az összes tantárgyakat — egynek kivételével — latin nyelven tanultam ; e kivételt Honát István leckéi képezték, ki a magyar irodalom, tulaj­donképen a magyar nyelv történetét magyar nyelven tanította. Természetes, hogy a latinizmus vált ben­nem uralkodóvá, melyen a magyarosság hosz- szu idő alatt birt erőt venni; — hozzá járult ehhez, hogy latin könyv bőven állt rendelke­zésre, mig magyar szűkén. ■ Sajátszerü: miképen váltam latinból ma­gyarrá, Születésre, nyelvre, érzelemre magyar, sőt vad magyar voltam, de a helyes magyar * E cl ni alatt megjelent könyvből, melyet 1904- ben közrebocsátott Qyalui Farkas. Budapest, Singer és Wolfaer kiadásában.________________________ nyelvről fogalmam sem volt s a széptől távol álló bakonyi tájnyelven beszéltem. Tanultuk ugyan a magyar grammatikát, de azt is latin szöveggel s a Verseghy-télz rendszer nyomán, a nélkül, hogy a gimnáziumi folyam alatt csak egyetlen magyar nyelvű, illetve érdekű feladványnyal kellett volna birkóznunk, vagy egyetlen magyar iró neve megemlítve lett volna; latinból kellett ugyan magyarra és viszont — fordítanunk, de e dolgozatokban is a magyar stylus helyességére a legcsekélyebb súly sem volt fektetve s így megrögzött ben­nünk azon frazeológia és kiejtés, melyet otthon a falun a cselédektől, paraszt pajtásoktól sajá­títottunk ei. S ezen a gimnázium nem segít­hetett, mert abban a magyar nyelvtan képezte a legérdektelenebb tantárgyat, jóllehet ez és a katekizmus külön osztályozásban részesült, de e kettőből soha senki sem bukott. A protestáns iskolák e tekintetben jobbak voltak, tanulóik a latinban gyengébbek voltak ugyan, de a magyarban erősek. Azért kerül­hetett ki közülök akkoron több magyar iró, — sajátszerü, hogy az ugyanakkori katolikus magAar irók leginkább papokból, és gárdis­tákból is kerültek, mint Ányos, Dugonics, Re- vay, Guzmics, Pázmándi Horváth Endre, Bá- róczi Sándor, Kisfaludy Sándor stb. A jelzett előkészültség következtében a latin müvek voltak olvasmányom tárgyai, leg­kedvesebb a történelem s a hősiek. Cornelius Nepos hősei, és Liviusnak regényszerü, és bő történelme, Virglius Aeneise fogtak) el ki­válólag, — nem tagadhatom, hogy Ovidius Über Amoruma, és Ars amatoriája is titkos és buváriatos tárgyammá lelt, sőt a tiltott Palingenius-féle Zodiacus vitae is. A latinok olvasásából azonban kizökentett, és a magyarra csábított egy hölgy, — ha szabad egy nőcse­lédet igy tisztelni, de ki tőlem ezért magasabb címet is megérdemel. Nagyanyám belső cseléde Kocsi N. Zsuzsi egy nagy és módos falu jegyzőjének leánya volt; apja jó módban lehetett, mert könyve­ket szerzett, de jól is élhetett, mert halála után leányára e könyveken kívül alig maradt örök­ség. A reformátusok falusi iskolái hasonlítha­tatlanul jobbak voltak, mint a pápistákéi, Zsüzsi is reformata lévén, nemcsak szabato­sabban, és jobb kiejtéssel beszélte a magyart, de a magyar irodalmat is jobban ismerte, mint én, az úgynevezett „jó deák“, ki meg­nevezni is alig tudtam volna egypár magyar irót; mentségül legyen felhozva, hogy hat gimnáziumi év alatt az iskolában egyetlen magyar iró nevét csak megemlíteni sem hal­lottam. Ezen —- szolgálatba menni kényszerült — K. N. Zsuzsit szemelte ki sorsom, hogy nemtőm, mentő angyalom legyen. Idősebb volt nálam, ügyesebb is, cselekvőbb is s mi több: értelmes, ügyes felolvasó és dolgai fe­lől erre bőven volt érkezése. Egymás után szedte elő öröksége tárgyait, melyek az ad­digi magyar irodalom termékei voltak. Midőn sokára mindannyian átment, kezdte élőiről; Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom