Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
2 »SZABADSAG« 1899. junius 27. K u 1 m a n János kiadását (nyilvános rágalmazás) megtagadta. Lepsényi Miklóst (sajtórendőri kihágás) kiadta. Sima Ferencz (okirathamisitás, csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés) kiadta. Kossuth Ferencz és Sudnyánszky Béla kiadását (Hunnia gépgyár bűnügyében csalárd bukás vádja) a bizottság javasolta a Háznak. Kossuth Ferencz azonban maga is felállt s kérte a Házat, hogy őt adják ki, mert ő a többség előtt be akarja bizonyítani, hogy az ő működése teljesen korrekt volt. Schmidt Gyula a jobboldalról kifejtette, hogy ebben az esetben sablonos zaklatás forog fenn a törvényszék részéről, ezért * * mentelmi bizottság jelentésének el nem fogadását javasolja. (Helyeslés.) P o 1 ó n y i Géza bebizonyitotta, hogy ebben az esetben minden jogos alap nélkül történt Kossuth Ferencz bevonása az ügybe. Rámutatott, hogy a Ház ilyen esetekben, mikor nagynevű, nemes jellemű embereket ilyen zaklatásokkal támadtak, mindig a legnagyobb óvatossággal járt el. Indítványt ad be, hogy a Ház a bizottsági jelentés elvetésével a mentelmi jogot n e függeszsze fel. (Helyeslés.) Az elnök kérdésére a Ház egyhangúlag megtagadta a két képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. A Ház ezután gr. F o r g á c h Antal, gr. Tisza István, N e y Lajos, Bethlen Balázs gr., K u b i k Béla, Holló Lajos, L é g r á d y Károly, br. Nopcsa Elek, E n d r e y Gyula, Eakovszky István, Z e y k Gábor, Ivánka Oszkár mentelmi jogát (párviadal vétsége) felfüggesztette. Sima Ferenczet (becsületsértés) kiadták, és M ü n ni c h Aurél, P u 1 s z k y Ágost ügyében is elfogadták a bizottság jelentését. A kiegyezés. Ezután folytatták a kiegyezési javaslat tárgyalását. Polónyi elmondja záróbeszédét és kijelenti, hogy a miniszterelnök utolsó beszédében foglalt felkérésre határozati javaslatát visszavonja, mert teljesen bizik a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozataiban és abban az ígéreté- ben, melyet az önálló vámtarifa előkészítésére nézve tett. Bizonyitja ezután, hogy a reczipropák holttestén át száguldoztak tova; s össze- tiprott holttestét aztán az elesett többi hősökével egy közös sírnak adták át ; abban porlik, abban nyugszik, még ott is őrökre szeretve azt, a ki oly hamar eldobta az özvegyi fátyolt. * Petőfi halála 50-ik évfordulója emlékének szenteljük a mai ünnepélyt. Ezen alkalomból utolsó napjainak s halálának rövid rajzát adni ma az én feladatom. Nem érintem az előző eseményeket, bármily kecsegtető volna is reám nézve Petőfi egész forradalom alatti szereplésének leírása. Mellőzöm tehát Klapkával való összeütközésének fölemlité- sét is, a mi pedig okul szolgált arra, hogy Petőfi kilépett a honvédek sorából s letette őrnagyi öltönyét, mert mindaz tárgyam körén ki- vül esik, s különben sem lenne ez egy felolvasás keretébe beszorítható. Ott kezdem leírásomat, midőn elindult utolsó végzetes útjára. Petőfi a kormánynak Budapestről való 2-szor történt elmenekülése után feleségével s gyermekével együtt régi barátjához s rokonához,, Orlay Somához Mező-Berénybe utazott le, s oda julius 5-én érkezett meg. Ott ólt csendes elvonultságban julius 17-ig. Ekkor a muszkák fenyegető közeledése folytán azt határozván baráczitás Ausztriában csak évről-évre szükségrendelettel lesz biztositható, s hogy 1903-ban be kell majd a viszonyok folytán következnie az önálló vámterületnek. Rámutat arra az agitáczióra, mely Ausztriában a magyar érdekek és az egész magyarság ellen folyik, s idézi egyik osztrák antiszemita újság becstelen támadásait, melyeket Széli miniszterelnök ellen intézett. Reméli, a kormány mindent meg fog tenni, hogy az ország ne jusson még egyszer abba a kényszerhelyzetbe, hogy a vámszővetséget meg kelljen kötni. (Tetszés a szélsőbalold.) Kéri a javaslat elvetését. Széli Kálmán miniszterelnök : Polónyi szavaira egy pár megjegyzést kell tennie. Nem áll az, hogy Ausztriában évről-évre fogják megadni a viszonosságot. Vagy megadják 1907-ig a viszonosságot egyszerre, vagy egyáltalán nem ratihabitálják. Fenntartja ma is azt Polónyival szemben, hogy az ország, gazdasági érdekeit nem szabad politikai tekintetekből intézni. Jelenti, hogy az értékpapírok illetékeire vonatkozó méltányos szabályok már legközelebb életbe fognak lépni. (Helyeslés.) A magyar kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel az Ausztriában lévő magyar értékpapírok ügyével, s igyekszik ennek olyan megoldására, mely testvéri viszonyban élő államoknak megfelel. A szavazás. Az elnök: Következik a szavazás. A szóbanforgó javaslatot az egész Ház, a szélsőbal kivételével elfogadja. (Éljenzés.) Felkiáltások a szélsőbalon : Au ! (Derültség.) A szünet után a javaslat részletes tárgyalása következett. A czimnél fölszólalt Barta Ödön: Felel a czáfolatokra, melyekben beszédét szombaton a miniszterelnök részesítette s igyekszik állításait fenntartani. A következő szakaszoknál Kossuth Ferencz, B a r t h a Ödön, Rosenberg Gyula, és Madarász József szólaltak fel. A Széli Kálmán megnyugtató szavai után a Ház a szakaszt elfogadja. A törvényjavaslatot ezzel részleteiben is letárgyalták. Holnap harmadszori olvasás és hátralevő két , ! törvényjavaslat tárgyalása következik. tai tanácsára el, hogy a Damjanich parancsnoksága alatti Arad várába huzza meg magát, megindult kora reggel a Bonyhay Beniámintól használatra elkért ekhós szekéren, családjával együtt Arad felé. Induláskor a lovak megbokrosodtak, egy átellenben levő magtárnak vitték a szekeret s eltörték annak rudját, oldalát és egyik lőcsét. Mit volt mit tenni: le kellett pakolni, s a szekeret kijavítás végett a kovácshoz küldeni. Azon napról tehát elmaradt az elutazás. Másnap, julius 18-án reggel már ismét ott állott 5 órakor a szekérrel készen Csipkár uram, a fuvarosul fölfogadatt szücsmester. Petőfi ké- sedelmeskedett, egész egy óra hoszszat várakoztatta Csipkárt. S az alatt oda érkezett honvédek kísérete mellett Egressy és Kiss Sándor, Bemnek a futára, iüzek ráveszik Petőfit, hogy ne Aradra, hanem Erdélybe, velők, az öreg Bemhez menjen. Kis dolgok, hogy bele játszanak az ember sorsának irányzásába. Ha Petőfi akkor nem késlekedik, Egressyók már nem találják őt ott, s ez esetben valószínűleg soha sem megy többé Erdélybe. Még az nap útra keltek s az nap Ugrán, a a református papnál háltak meg. Julius 19-én folytatták utjokat, Nagyváradtól fogva a Biassini gyors kocsiján, 20-án már Tordáig értek, hol Petőfi emlékünnepélye. Nagyvár a'd, jun 26. Mielőtt elmondanék, hogyan, miként folyt le az az ünnepély, melyet a „Szigligeti Társaság“ vezetősége Petőfi emlékezetére rendezett, egy jóleső tényt kell konstatálnunk. A „Kereskedelmi Csarnok“ tágas díszterme, melyben az ünnepély lefolyt, szinültig megtölt volt közönséggel. Ez az a tény, melyet kicsinyíteni nem szabad. Jelenti, hogy van Nagyvárad városában egy olyan összekapcsoló tényező, mely a közönségben az irodalom, a magyar nemzeti irodalom iránti érdeklődést fenn tudja tartani. Visszagondolva a közelmúltra, mikor a „Szigligeti Társaság“ irodalmi matineéja majdnem üres teremben, szükkörü közönség előtt folyt le, a változás valóban meglepő. A „Szigligeti Társaság“ vezetősége minden rosszakaratú gáncsoskodással szemben büszkén mutathat válaszként arra a közönségre, melyet valósággal meghódítania sikerült. Más városokban is működnek irodalmi társaságok. Felolvasásaiknak van is közönségük. Csakhogy az a közönség nem az irodalom iránti fogékonyságból keresi fel a felolvasásokat, hanem mert a rendezőség, mint az p. o. Debre- czenben is számtalanszor megtörténik — épen nem irodalmi csemegével fűszerezi a matineé- kat. Egy-egy kedvelt énekesnő száma, vagy más ehhez hasonló csalogató csábítja be a közönsé get. Hogy mindez nálunk nem igy van, az 8 „Szigligeti Társaság“ eddigi működésének elvi- tázhatatlan érdeme. * Az ünnepély lefolyásáról tudósítónk a következőket írja : Vasárnap délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét a „Kereskedelmi Csarnok“ dísztermében nagyszámú előkelő közönség jelenlétében a „Szigligeti Társaság“ által rendezett Petőfi emlékünnepély. Az emelvény előtt zöld posztóval leteritett főhelyén Rádl Ödön a „Szigligeti Társaság“ elnöke ült. E n d r ő d i Sándor a társaság disz- tagja, ki a matinéén történendő közreműködésre Budapestről már két nap előtt városunkba érkezett, az elnök balján foglalt hetyet. Az asztal ^ körül a Szigligeti Társaság következő tagjai | foglaltak helyet. Dr Adorján Ármin, Nagy Bölöny József, Miklós Miklós református papnál szálltak meg. Itt egy napot pihentek s csak julius 22-én utazott onnan el Petőfi Egressy vei, családját ideiglenesen ott hagyva Miklós Miklósnál. Késő este érkeztek meg Maros-Vásárhelyre, onnan Udvarhelyen s Csik-Szeredán át Kezdi-Vásárhelyre utaztak, hová julius 24-én érkeztek meg. Itt találkoztak Kővári Lászlóval s innen másnap reggel Bem elé indultak, kivel Berecken csakugyan össze is találkoztak. A találkozás jelenete nagyszerű volt, azt leírta maga Petőfi, a nejéhez írott utolsó levelében. Bereczkről együtt ment aztán Bemmel Kézdi- Vásárhelyen, Sepsi-Szent-Györgyön, az Erdővidéken és Udvarhelyen át julius 29-én Maros-Vásárhelyre. Iszonyú gyors utazás volt ez, mely erősen kimerítette Petőfit. Itten Görög Károlynak a piaczon levő házában volt elszállásolva, innen irta fentebb említett utolsó levelét nejének ; s innen tudatta Bem, egyik titkára Kurz utján, a kormánynyal, hogy őrnagyi ranggal ismét szolgálatba lépett Petőfi, kit aztán az öreg ismét törzskarába osztott be. Petőfi az őrnagyi egyenruhát meg is rendelte itt. Bem innen másnap kora reggel Szókely- Kereszturra ment s Petőfinek megtiltotta, hogy őt kövesse. Ennek oka minden valószínűség szerint az volt, hogy maga is veszélyesnek tar-
