Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
j. ... , VUi-W. t. 1 ■ W 1/ »J Jusfch. Gyula tünteti fel őket, de viszont nem is olyan lehetetlenségek, aminek- nek a korona változatlan merevsége szerint hinni lehetne. Ha olyan semmiPetőfi Zoltán szerelmei. Irta: Déri Gyula. (TJt&nnyomis tilos.) A nagy Petőfi fia életében az első végzetes válságot mem a budapesti piaristák okozták, kik 1864-ben a hatodik osztályban a görögből megbuktatták. Hisztériára hajlandó anyja ugyan egészen kétségbeesett e csapástól és fiát a legvásottabb, javíthatatlan sem- mirevalónak nevezte, majd elküldte gazdasági gyakornoknak Csákóra a, nagybátyjához, Petőfi Istvánhoz, ki a Geiszt Gáspárok birtokán volt intéző, de az anyja Ítéletére a fiú fényesen ráczáfolt még abban az évben. A nagybátyja erélyes keze alatt tudniillik, mint magántanuló szorgalmasan nekifeküdt a könyveinek és 1865. augusztus 20-án Szarvason levizsgázott, és pedig — mindenből kitűnőre. Képzelhetni a fiú büszkeségét, s az anya boldogságán. „Édes, jó anyám! — írja Zloltáu —- István napkor letettem a vizsgát, jól sikerült; mindenből eminens vagyok. Most egy hetet Pista bácsinál töltök, volt korrepetitorommal együtt. Az iskolák szeptember elején kezdődnek, akkorára . visszamegyünk Szarvasra. Igen jól érzem magamat, hogy ■végre lemostam a rajtam levő foltot, igyekezni fogok a jövőben, hogy szorgalmasabb legyek, mint voltam... Ne higyjük azonban, hogy az anyai szív i ...-----r'wnuin.ajtt oMuuud lent: b a tetten m aK a ess agav ai Hetes helyzetbe p arlamentben többséget teremtem: Kos- állítja: akkor minden becs iné tcs igyoke- suth ezt a bizonjyitékot megszerezte.'Ma : zetnek hajótörést kell szenvednie. lía a ' együtt vannak azok a pártok, melyek vezérek minden higgadtsága, a lebetősé- együttesen többséget jelentenek és haj- gek politikájának támogatására teremki tudta volna várni ezt az eredményt, s addig látni se kívánta megjavult fiát, kiről a nagybátyja egymásután küldte a jó híreket. Közvetlenül a bukás után csakugyan úgy vlölt, hogy inéra kívánta látni, s mikor Zoltán visszakér edzett hozzá, hogy tovább tanulhasson, egy szenvedélyes hangú levélben tiltakozott ellene. Ez a levél fenmaradt, és elkeseredett hangjával a felületesen itélők- nek alapot nyújtott arra, hogy az anyát fia iránti szeretetlenséggel vádolják, sőt azt sem haboztak kiolvasni belőle, hogy Szendrey. Julia gyűlölte volna a fiát. Persze, ő ilyeneket irt: „Tanulni \ (j? Fájdalom, keserű fájdalom,. hogy a bolonditásmak a lehetőségén is túl vagyok vele; hogy már annyiszor hittem és csalódtam ő benne, hogy most már ált atillám sem lehet magamat az ő javulási fogadalmaival. Bocsássa meg neki az Isten, hogy engem, édesanyját ennyire vitt! Az iskola folytatásáról nála szó sem lehet, az csak ürügy nála, hogy. Pestre feljőve, szokott kor- lielykedéseit és rendetlenségeit folytathassa. Elég veit abból annyi. Ha azon utlolsó pár hónapra gondolok, mit vele töltöttem, elutaz zása perezére, midőn egyetlen köny nélkül vált el tőlem, érzem, hogy e gyermek még öngyilkosságba vihetne saját édesanyját, oly elviselhetetlen fájdalommal! és keserűséggel tölti el szivemet. S ha még az javíthatna raita. Stb. stb. (Pest, 1864. okt. 25., Szendrey Julia Petőfi Istvánhoz.)“ Nos, és ez a javíthatatlan rossz fiú pár hónap múlva a legszorgalmasabb diákká vált a pusztán, a kétségbeesésében tőle elfordult anya pedig, amint erről értesül, gyöngéd hangú leveleket ir neki, mitől a fiú eléraé- kenyedve igy válaszol: „Valahányszor tőled, édesanyám, levelet kapok, szavaiddal, melyeknek minden betűjéből anyai szereteted tűnik, ki, belém vidámságot és buzgalmat öntesz, mert látom, hogy nem szűntek meg jobbulásom iránt táplált reményeid, s buzgóságot és igyekezetét, mert azon vagyok, hogy reményeid valósuljanak. (Petőfi 7. az anyjához, 1865. április 23.)“ Szerencsének mondható, hogy ezek a levelek fenmaradtak, ezek nélkül aligha sikerülne megállapítani az utókor számára, hogy milyen körülmények közt teltek Petőfi Sándor fiának gyermekévei, s hogy neveltetését a szeretetnek és szigorúságnak mily helyes elvei szerint igyekeztek intézni mindazok, akiknek ez kötelességében állott. Ily gyöngéd hangú levelek váltása közben az anyában és fiúban fölébred a vágy, viszontlátni egymást, és a gondolatot megvalósítják. Zoltán 1865. jiunius 8-ám Budapestre utazik, s az anya boldogan öleli szivére megjavult fiát, ki a múlt évben „egy köny nélkül“ tudott tőle elválni, s benne öngyilkossági gondolatokat ébresztett. Most, persze, szó sem volt a régi keservekről, a fiú most már teljes bizalommal vonzódott az anyjához, s magaviseletén nyoma sem látszott többé a makacs zárkózottságámk, a
