Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

val le is közli a ,,Napkelet“ szerkesztője. ,,/jzia igénytelen költeményemet Illető dicsérő sorokat, melyeknek kegyed becses lapjában helyt adott, azon nagy név (Petőfi) varázshatásának tulajdonítom, mely miként az ellenséget kérhetetlen keserűségre, úgy a jóbarátot nagyon elnéző magasztal ásókra ragadja“.

Szendrey Julia a költészet szomorú, gyászos papnője.

Elfojtott érzelmek, rejtegetett fájdalmak szaggatott feltörései, kesergés a múlt összeomlott, verő- fényes világa fölött, vagy pedig kétségbeesett küzdés az ébren-alva, ezer alakban kisértő emlékezettel; hihetetlen erős vágyódás a' halál után: képezi Szendrey Júlia költészetét. Nem tudja' megvigasztalni semmi. A nap érlelő sugarai, a rügybontó tavasz, a pacsirták éneke csak annyiban szál reá, hogy eszébe juttatja kiégett szivét, hogy a virágzást a' hervadás követi s az életkedv madarának gondnélküli éneke az ő elfojtott, rejtegetett fájdalmait. A napok múlásában is élete fogyását, g nap lenyugtában vagy felkeltében, sem a nagyszerű természeti tüneményt, hanem szive tüzének végső fellobbanását, utolsó szikráját látja csak. Sehol a megnyugvás. Istenben vetett bizalom, de mindenütt ott a melankólia, a kétségbeesett lélek sikoltása, minek természetesen erős tápot ád a test kínzó betegsége. A remény csak nagyon ritkán lo- pódzhfft be sötét leikébe. Mindössze két költeményében csillám'ik mieg e gyenge sugár; „Kezd már tombolni“ c. versének a végső szakaszában:

Fölöttem is már őszi ég borong.

Lelkem zilálja őszi förgeteg . . .

Letép-e róla minden örömet.

Miként a fáról a levelet?

R a „Sejtelem“ eiimü költemény utolsó soraiban ;

: : ; még az életkedvnek Lepkéje is majd visszaszáll.

Kedvéért a néhánv virágkehelynek Amit lelkemben még talál?

Orömpereeit, ha vannak is, sem meri élvezni, minthogy „Követi azt a gyötrelem örökkévalósága'“. S ha) szemeiben egyszer-egyszér felvillan az ifjúság tüze, csak „sírok fölött táncoló lidérc az“. Keserű féktelen a haragja, ha a szerelemről szól, mert ez az érzelem neki csak kínt és gyötrelmet adott, de örömét, édességeit sohasem élvezé. Másoknak élet S3, neki haldia volt.

Meghaltam én réges-régen,

De nem nyughalom békében.

Kísértenként járok-'kelek Keresve, mit nem lelhetek.

Hogy ilyenkor mennyi keserűség, vad harag halmozódik fel szivében, mutatja Fiatal leánynak c. költeménye, melyben húgának mondja a következőket;