Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
8 AZ ÚJSÁG Kedd, 1909. márczius 16. Márczius tizenötödike. — Saját tudósítónktól. — Mint minden esztendőben, az idén is nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a fővárosban és országszerte a magyar szabadság kivirágzásának emlékezetes napját. A parlament is szünetet tartott e napon ; a képviselők nagy része leutazott kerületébe. Érdekes, bogy a márcziusi ünnepi szónokok jórészt a sivár politikai viszonyokra is utaltak, szembeállítva a mostani viszonyokat azokkal az állapotokkal, a melyekért az igazi márcziusi ifjak küzdöttek. A fővárosban. (A Petőfi-Társaság.) A Petőfi-Társaság vasárnap délelőtt tartotta meg e havi felolvasó ülését, a melyet műsora a márcziusi nagy napok emlékünnepévé avatott. Az ünnepi ülés az Akadémiának lelkes közönséggel zsúfolásig megtelt dísztermében folyt le. A megjelentek sorában voltak : gróf Apponyi Sándorné, gróf Teleki Sándorné, Emich Gusztáv udvari tanácsos, Bársony István, Neugebauer László, Ivenedi Géza, Szabónó Nogáll Janka, Szávay Gyula, Jászai Mari, Rátkay László, Prém József, Palágyi Lajos, Lampérth Géza, Erődi Béla, Pap Zoltán, Pehár Gyula, Ferenczi József, Szőllőssi Zsigmond és inások. Az elnöki dobogón Herczeg Ferencz elnök, Ferenczi Zoltán alelnök, Váradi Antal főtitkár és Kéry Gyula titkár foglaltak helyet. Az ünnepséget Herczeg Ferencz elnök nyitotta meg a következő szép beszéddel : Magyarország gályája holtvizre került és lomhán és tehetetlenül forgott önmaga körül. A tulóvatos kapitányok kimondták, hogy jobb is, ha a hajó a biztos iszapban vesztegel, hiszen úgy is gyenge arra, hogy megküzdjön az idők viharaival. És a fejedelmi gálya reménytelenül és megszégyenülten várta a korhadást. Ekkor ifjú, merész és izmos kezek ragadták meg az evezőket. A hajó megmozdult, kiemelkedett az iszapból, útra kelt és bele- siklott az eleven árba. Eriss szél lengette zászlait, kristály- hullámok mosták bordáit. A vén kapitányok rémüldöztek és hajótörést jósoltak, de a királyi hajó ellenállhatatlan erővel és győzedelmesen szántotta az idők rohanó folyóját. Holnap, márczius 15-én lesz évfordulója az emlékezetes napnak, midőn a nemzeti ifjúság tüzes elhatározása kiszabadította az országot a korhadás és az iszap szégyenéből. Az ifjúság felkelt az aggéig ellen, a remény és az életerő a csüggedés és a halál ellen. Nem a törvény, hanem a magyar nép kegyelete avatta ünneppé a nap évfordulóját cs az idők folyamán az ünnep mély és széles jelentőséget nyert, mint minden szimbólum, melyet a nép alkotott. A nemzet nagy tavaszi misztériuma ez. A magyarság örök ifjúságénak ünnepe. A megújhodás napja. A tél, a dermedtség és a sötétség zsarnoksága véget ér e napon. A hegyeken még hó fehérük, a völgyeken még siirü köd ül, de a föld méhében már ifjú erők csíráznak és a levegőben tavaszi remények lengedeznek. A magyar irodalom örök büszkesége marad, hogy a inározius 15-iki győzelmet nem fegyverrel, hanem irótollal vívták ki. E harezban nem voltak legyőzöttek, csak győzők. Senki sem vesztett semmit, de mindenki nyert. A toll nem öl, hanem életet ad. A márczius 15-iki csatában senki sem lett rabbá, de megszületett az irett szó szabadsága. A Petőfi-Társaságot általános irodalmi vonatkozásokon kívül szoros személyes kötelékek fűzik az emlékezetes eseményekhez. A márcziusi ifjak élén két név ragyogott: Petőfi Sándoré és Jókai Móré. Társaságunk Petőfi nevét viseli, Jókai pedig hosszú éveken át elnökünk és atyai barátunk volt. Nekünk tehát különös jogunk és kötelességünk, hogy megüljük az ünnepet. Köszöntőm a Petőfi-Társaság tagjait és vendégeit, köszöntőm o napon különösen a magyar ifjúságot cs megnyitom az ülést. A viharos tapssal és éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után Jászai Mari, a társaság tiszteleti tagja Petőfi hat költeményét (A tavaszhoz, A virágok, A vén zászlótartó, Rákóczi, A csillagos ég, Homer és Osszián) szavalta el óriási hatással. Minden vers után fokozott mértékben tört ki a lelkes taps. Ezután Bátkay László, a kit a társaság legutóbbi közgyűlésén tiszteleti taggá választott, tartotta meg székfoglalóját ezen a czimen: »Petőfi ,és a nemzeti öntudat«. A lelkes hangú székfoglaló nagy tetszést aratott és Herczeg Ferencz elnök melegen köszöntötte a társaság uj tiszteleti tagját. 1 Szávay Gyula nagyhatású pompás költeményt olvasott fel »Márczius« czimen. Ezt a költeményt, mely zajos tetszést aratott, lapunk más helyén közöljük. Bársony István lépett ezután az emelvényre és »János ur házasodik« czimen derűs, vidám hangú elbeszélést mutatott be, a melynek érdekes meseszövése és kitünően sikerült alakjai mindvégig lekötötték a hallgatóság figyelmét. Végül Pap Zoltán olvasta fel »A mulatós ember« czimü versét. A nagy tetszéssel fogadott költemény után Herczeg Ferencz elnök néhány szóval berekesztette az ünnepi ülést. (Az egyetemi ifjúság.) Az egyetemek és a főiskolák ifjúsága ma délelőtt matinét rendezett a fővárosi Vigadóban a márcziusi ifjak emlékezetére. Lelkes, szép ünnepség volt a mai is ; a Vigadó két terme, a karzatok szorongásig megteltek szép asszonyokkal, leányokkal és az egyetemi ifjak ezreivel, a kik a Tudomány- egyetemtől zászlójuk alatt vonultak fel. Borszéky Soma nyugalmazott miniszteri tanácsossal az élén majd negyven öreg szabadságharezos jött el. A matiné tiz órakor kezdődött, mikor az egyetemi énekkar a Himnuszt dalolta el. A fohász magasztos hangjai után Riedl Emil, a Műegyetemi Kör elnöke lendületes beszéddel üdvözölte a közönséget és megnyitotta az ünnepélyt, a melynek során elsőbben is Járossy Jenő joghallgató szavalta el Petőfi Talpra magyar-ját. Utána Kóczé Antal czigányprimás, a magyar nóták legigazabb művésze frenetikus hatás mellett játszott bandájával. Majd Jászai Mari lelkesedéssel, őszinte érzéssel szavalt el egy fél tuezat Petőfi-verset. Mindegyik nyomán tapsvihar tört föl. Aztán egy sereg kuruez- nótát adott elő, azokat, a miket Endrődi Sándor fogott össze gyűjteménybe. Ezekkel sem ért el kisebb hatást és szűnni nem akart nyomukban a tetszészaj. Markos Olivér, a Joghallgatók Tudó-, mányos Egyesületének elnöke mondott ezután lelkes, hazafias, tüztől áthatott beszédet. Utána Tóth László a Petőfi visszasír czimü költeményt mondotta el nagy hatással. Ekkor Kornyik Janka a Király-Szinház tagja néhány kuruez dalt énekelt. Ismét az énekkar énekelt Hackl N. Lajos vezetésével. A Tavaszi dalt és a Csatadalt adta elő. Kóczé a L^otta-kesergőt játszotta, majd Téglás Géza, a Sorompó elnöke mondott beszédet. Ekkor újra Jászai Mari lépett föl s néhány hazafias verset szavalt el. Az ünnepélyt a Szózat zárta be, a mely- lyel együtt énekelt a közönség az ifjúsággal. Az ünnepély alkalmával gyűjtöttek az aradi vesztőhely megváltására és tekintélyes összeg jött be. Az egyetemi ifjúság délután két órakor gyülekezett az Egyetem-téren, a mely gazdag lobogó- diszt Öltött. A teret nagyszámú közönség szállta meg. Az egyetemi olvasókör és a Szent Imre-kör tagjai zászlók alatt vonultak fel, a Kuruez ifjak nagy tömege pedig külön csoportban tömörült. A Kossuth-nóta elhangzása után az egyetem szőnyegekkel diszitett erkélyéről Haasz Aladár, a Szent Imre-kör elnöke méltatta a nap jelentőségét és a márcziusi ifjak dicsőségét. Utána Sepsey Mihály, a Kossuth-szövetség elnöke elszavalta Ábrányi Emilnek egy hazafias költeményét. A zajos tetszéssel fogadott szavalat után az ifjúság a Kecskeméti-utczán keresztül a Muzeum- kertbc vonult. A Muzeum lépcsőjének történeti nevezetességű párkányzatáról Ember Sándor, az Egyetemi Olvasókör elnöke mondott beszédet. Nagy József dr., a Kuruez ifjak társaságának elnöke zajos éljenzéssel kisért beszédben élesen bírálta a mai pohtikai viszonyokat és arra a konklúzióra jutott, hogy a márcziusi tizenkét pontból semmi sem valósult meg : nincs sajtószabadság, nincs vallásegyenlőség, nincs felelős független minisztérium, nincs önálló hadsereg és nincs önálló nemzeti bank. A beszéd alatt az egyetemi ifjúság egy része elvonult. A Nemzeti Muzeum előtti iiiuiepség végeztével az ifjúság zárt sorokban a Petőfi-szobor elé vonult. A menet a Kossuth Lajos-utezán és az Eskü-uton át jutott el a Petőfi-térre, a hol az ifjúság megérkezését már sok ezer főnyi tömeg várta. A szobor környékét egy csapat gyalogos és lovas rendőr vette körül. A Petőfi-téri ünnep a Himnusz elének- lésével kezdődött, majd Demeter János szavalt el egy hazafias költeményt. Bornemissza Lehel böl- csészettanhallgató saját szerzeményű költemény é- uek elszavalása után Pethő István, a Kossuth- szövetség elnöke lépett a dobogóra és elmondotta az ünnepi szónoklatot. Szenes Ákos, a Kurűcz ifjak alelnökének szavalata után a tömeg rázendített a Szózat-ra, a melynek eléneklésével az ünnepség véget is ért. Az ifjúság ezután a Pilvax-kávéházba vonult, a hol Vincenty Gusztáv, az EOK irodalmi szakosztályának elnöke, méltatta a mai ünnep jelentőségét. (A szocziálisták.) Mintegy harminczezer főnyi munkásság gyűlt össze vasárnap délután három órára a Tisza Kál- mán-téren, hogy onnan Petőfi szobra elé vonuljon. A menet három órakor indult el a Tisza Kálmán- térről a Kenyérmező-utczán át a Rákóczi-utra, majd onnan a Kossuth Lajos-utezán át az Eskiitérre vonult. A munkások éltették az általános titkos választói jogot, szidták a kormányt és a parlamentet. A Nemzeti Kaszinó előtt és a Katolikus Népszövetség háza előtt zajosan tüntettek. A Petőfi-szobor előtt az ünnepet a Marseillaise nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Bokányi Dezső mondta, Petőfinek a munkássághoz való tartozó- ságát bizonyította és azt állította, hogy a márcziusi forradalom a munkásság első, nagy, szabad lélegzet- vételének eredménye volt. Az ünnep a Marseülaise éneklésével ért véget. A keresztény-szocziálista ríiunkásság ünnepe a Petőfi-szobor előtt vasárnap délelőtt volt. Tiz órakor vonult föl a tömeg a Rákóczi-térről a József- köruton, Rákóczi-uton és Kossuth Lajos-utezán át az Eskü-térre. Útközben az egyesületi zászlók alatt tömörült szervezetek tagjai hazafias dalokat énekeltek a ^enekarok kíséretével. A Petőfi-szobor előtt ezrekre menő tömeg várta a munkásságot, a mely az elhelyezkedés után nyomban rázendített a Himnusz-ra. Az ének végén Nagy János elszavalta a Nemzeti dalt. Az ünnepi beszédet Huszár Károly szerkesztő mondotta. (Az iskolák.) A márcziusi ifjak emlékezetet kegyeletesen ülte meg a főváros tanuló ifjúsága. Valamennyi iskolában szünetelt az előadás, valamennyi iskolára kitűzték a nemzeti lobogót és valamennyi iskolában ünnepélylyel áldoztak a negyvennyolezas idők nagy alakjainak. Ezeken az ünnepélyeken a tanári kar tagjai buzditó szavakat intéztek a tanulókhoz és méltatták a nap jelentőségét. Az ifjúság pedig szavalatokkal, énekléssel működött közre. A budapesti kereskedelmi akadémia márczius 15-dike alkalmából két hazafias ünnepélyt rendezett. A felső kereskedelmi iskola ünnepe a Szózattal kezdődött, melynek elhangzása után Sivó Jenő Ábrányi Emil »Kossuth sírja« czimü költeményét szavalta, Vermes György gordonkán Rover Henriknek »Caprice sur des mélodies hongroises« czimü szerzeményét adta elő, Kaáli Nagy Sándor elmondotta alkalmi ünnepi beszédét, Vermes György a »Bujdosó Rákóczi« czimü kuruez népéneket, Farkas Imre Schwarzenberg József zon- gorakiséretével Váradi Antalnak »Petőfi a Hortobágyon« czimü melodrámáját és Berko vies József Jókainak »Munkácsi rab«-ját szavalta el, mire az ünnepély a Himnusz éneklésével véget ért. A második ünnepélyt a Felső Kereskedelmi Iskolai Tanárjelöltek Köre a Budapesti Kereskedelmi Akadémia Főiskolai Hallgatóinak Egyesületével együtt rendezte. Jámbor László megnyitója után Kánitz Miklós és Pénzes Gyula hegedűn Károlyi István zongorakiséretóvel Huber Károlynak a »Kunok« czimü ábrándját adták elő, mire Miklós Ármánd ünnepi beszéde következett. Azután Fejér- váry Sándor Kapy Gyulának »Egy gondolat bánt engemet« czimü melodrámáját adta elő, Meder Károly a »Talpra ma gyár «-t szavalta. Jámbor Zoltán és László zongorán négykézre Chován Magyar tán- czait játszották el és az ünnepélyt Torday József záróbeszéddel rekesztette be. A kegycstanitórcndi főgimnázium az Urániában rendezte ünnepélyét nagy és díszes közönség jelenlétében. Az ünnepélyt az ifjúsági zenekar nyitotta meg Mendelssohn »Hebridák« czimü hangverseny nyitányával. A zenekart Holl Dezső (VIII. oszt.) vezette ügyesen. Ezután Mátrai János tanár tartotta meg az ünnepi beszédet. Hatásos szónoklatát élénken megtapsolták. Pintér Géza (Vili. oszt.) szavalta el ezután a »Rákóczi lobogója« czimü melodrámát rendkívüli hatással. Schmidt Jenő (I. oszt.) ügyesen szavalta el a »Szeresd hazád« czimü szép költeményt. Ezután Imrédy Béla (VIII. oszt.) hegedű, Holl Dezső (VIII. oszt.) gordonka, Paulheim István (Vili. oszt.) zongorán interpretálták sikeresen Beethoven egyik zongoratrióját. Mikályfi Béla (Vili. oszt.) Váradi Antal »Petőfi visszatér« czimü érzéssel előadott költeményével aratott tetszést. A gimnázium vonós zenekara Mozart G-dur szerenádját adta elő tetszés mellett, mig Kiss Gyula (Vili. oszt.) egy vig monológot mondott el. A sikerült ünnepélyt az énekkar által előadott Rákóczi- induló zárta be. A. IV. kerületi felsőbb leányiskolában és leánygimnáziumban szintén megünnepelték márczius idusát. Hahóthy Sándor igazgató nagyhatású beszéde után Neiser Irén dr. méltatta az ünnep jelentőségét. Az ifjúsági énekkar hazafias dalokat adott elő ; a növendékek közül Wolf Klára Tóth Kálmán »Előre« czimü költeményét szavalta el, Fack Mária Komócsy József »Kandalló mellett« czimü költeményét, Árvay Jolán pedig Ábrányi
