Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Márczius

Énekesek, kik ifjú Márcziusról Dalt szoktatok tavaszszal zengem,

Ne a múltból hívjátok mindig őt, hol Képét aranyszőtt felhő rengeti.

Ne hordozzátok fáklyás dísz-szekéren Az emlékek bálvány utczáin át,

Ne adjatok kezébe lobogókat ,

S ne húzzatok rá kész hadi ruhát.

f

Márczius él s az élőt zengedezze Minden pacsirta s minden énekes.

Az egyszerűt, a korszerűt, az ősit,

Kit reszketeg minden világ keres.

Ki ha lélekzik: tavasz van a földön,

Ha mozdul: az egy ébredő világ,

Ki ha szemet zár : minden holtra dermed,

S ha szemet nyit: nyílnak az ibolyák.

Idő előtt a kit hiába hívnak,

S ha jött, hiába néki sirverem, '

Mert sírkövének tövéből az első Fűszál képében újra megjelen.

Kél serkedő bajúszú vad suhanczként,

S kerekre nyílt két szeme csillaga Az őserő és örök fiatalság, j

A tettre termett vakmerés maga.

ö az, csak ő! Ha százszor, száz alakban,

De egy lélekkel mindig mindenütt ;

Első derengése fénynek, melegnek, |r

Mely később napként az életre süt. Megindítója fakadó vizeknek,

Mik világnyelő tengert öntenek,

Csiholt kövek szikrája, mely a múltak Napnyugvását pirossal festi meg. ,

_______-j..-,