Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

á nézetem. Hallom, hogy nagyra vannak egy fiatal poétával. Heim számit. Nem sokat ér! A Budapesti Szemlében is irtunk róla. Tehetséges ember, de tele van affektációval, már pedig, a ki a költészethon affe'ktál. az olyan, mint a ki a tiszta bort hamisítja. Abból, hogy utánzói vannak, legföljebb az következik. bogy ízléstelen emberek nagyobb számmal bur- jánoznak, mint régen. Az utánzók irtogatása különben a kritika dolga, melynek az a föladata, hogy az Ízlés érdekeit megalkuvás nélkül védelmezze. De nem. az ujságkritika, mert egy és más kivételektől eltekintve, ez már. lesülyédt a közönséges reklám ős az iizleteskedés színvonalára: Legjobb esetben pedig szinte mindenik lap a maga emberét magasztalja, de a reklám akkora apparátusával és Ízléstelenségével, a mi a régi időkben soha sem történhetett volna. Nem. tudom, hogy ezen mi az örülni való. Inkább szomor- kodni kellene, hogy az irodalmi kritika ennyire le- sülyedt!

Kezébe akadt a Nyugat (23-ik) száma. Lapozgatni kezdett benne, öt-hat lapot fordított egy-, szerre, egyik lapnál aztán megállóit. Majd átadta, hogy olvassak pár verset belőle. Olvastam. Egy vidéki poéta versei voltak.

— Szamárság! — felelte mosolyogva. — Nagy szavak és nagy ürességek! Miért nevezik ezt modernnek? Régen az ilyen költeményeknek klapáncia volt a neve.

Tovább folytattam az olvasást — mondja a Gyulai intervjurolója. — Föladogattam a prózából is egy kis mutatványt az öreg kritikusnak, hogy tájékozódjon.

— Lári-fári! 1850 körül Tóth Kálmán a Hölgyfutárban egy verset tett közzé a kritikusok ellen, kik tanulmányt és elmélyedést ajánlottak a fiatal íróknak. „Ti csak tanuljatok!“ — vágta, vissza Tóth Kálmán és ő azt hitte, hogy. ezzel elintézte "az akkori

1' fiatal irodalmat. írhatnak ma is akármit, komoly tanulmány nélkül még a tehetségeseik is elakadnak, a tehetségtelenek pedig, kik a tehetségek utánzásából élnek, legföljebb arra jók, hogy ízléstelenségekkel és nagy szavakkal megrontsák a hitelét minden komolyabb törekvésnek.

... * T

Rákosi Jenő.

Az Almának közli Riálkosi Jenőnek lapunkban A Holnap címmel megjelent tárcáját. Rákosi Jenőnek ezt a bírálatát a holnaposokról kiegészíti a modernekről adott nyilatkozata, mely igy hangzik:

— Ezek az urak azt hiszik, hogy ők modernek és újak. Szó sincs róla. Abszolúte nem modernebbek, mint azok, a kik ötven, sőt pár száz évvel ezelőtt éltek; csak a kifejezéseikben és a manirjaifcban újak. Azt mondhatnám, olyanok, mint a szecesezionista festők, a kik színfoltokat dolgoznak és nem rajzolnak; vagy olyanok, mint a szecesszionista építészek, a kik nem merik a korintfliusi vagy az ióni oszlopokat alkalmazni, mert ezek elavultak, hanem síkokkal dolgoznak, a melyeket azután ametrikus vonalakkal rajzolnak be. Ez az ő stílusuk.