Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

érkeznék. Mert ha kegyelmed üres tarisznyával küldené vissza, bizony mondom agyon búsulnám szegény fejemet. A mindenható atya ur Istentől minden kévánta javat, boldog hosszú életet kívánok kegyelmednek, meg szerelmes élete társának, egye­temben nagybőcsü családjával. A mi penig az én gondos állapotomat illeti, Istennek neve dicsértessék, ezek után már csak abban vagyon minden reménységem, hogy mindjárast meg­küldi kegyelmed azt az Írást. Ezeknek utána Istennek különös kegyelmes oltalmába ajánlom kegyelmedet. Datum 1909. Lendvay-utcza 15. Kegyelmednek szolgáló bá- mulója és szegény szolgáló •leánya, Benczúr Gyula piktor uram hűséges asszonya. Elkedvetlenített a levél, — először azért, mert gyönyörű. Mivel hivalkodjam már. én itt a világon, ha az is igy tud Írni, a kinek ez nem mestersége ? Másodszor azért, mert roppant kedves. Legyűri a lustaságomat, ki­vesz a sodromból. Lehet-e ennek a levélnek ellentállni ? Vacsora után nyomban a szobámba szed- kelőztem (a szokott »tischlizés« ma elmarad). A família észrevette lehangoltságomat, kérde­zik, firtatják, mi bajom lehet, nem vagyok-e beteg ? — Csak a fejem fáj egy kicsit. — Fejfájással legjobb bevenni egy anti- pirint és lefeküdni. — De nekem egy kis dolgom is van. — Mi lehet az, hogy olyan nagyon sürgős ? — Két holt emberrel akarok diskurálni — feleltem tréfásan. Klenóczira és Suhajdára gondoltam, a kik már régen ott porladoznak a szép árnyas sel- meczi temetőben. A mennyországba nem jutot­tak, mert nem oda valók, a pokolba nem jut­hattak, mert Selmecz alatt csak egy lakatlan : J

Next

/
Oldalképek
Tartalom