Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Ki g k ő r ö s és J árásr jön olyan szalmazsákon, amelyik nádtörmelékkel van tömve ?! Az egyház harangozna 2 hold földet kap használatra és havonta 200 K-t. Szintén családos ember apró gyermekekkel, kik a télen majd mind hetekig ruha és cipő nélkül voltak s amikor a harangozó fizetés emelést kért, — elbocsátották ! Hol keressük hát a krisztusi szeretetek ha egy ilyen hatalmas egyház igy bánik saját híveivel, kik nekik tisztességes munkával adóznakAz evangélikus egyház templomát meg kell csináltatni, a harangokat pótolni kell, az egyik lelkészi lakot lebontani s újból felépíteni, a temetőt bekeríteni stb. Ezekhez pénz, még pedig sok pénz kell. A presbytérium az adót emelni fogja, de előre tiltakozunk az ellen, hogy az a mostani adó alapon történjék, mert az 56 korona háromszor véve sem pénz a gazdagnak, de megélni, annak a 26 K is nagy pénz. Hisz nincs mindennap napszám ! Ha a kivetés a régi alapon történik, a legnagyobb igazságtalanságok fognak ismét előállni Az egyházi adó (párbér) a vagyonok mostani értékelése alapján róható ki és nem volna sem helyes, sem igazságos ha ezt máskép vetnék ki. Igaz az, hogy az éhező iránt nem tud megértő lenni az, aki már jólakott, de amint láttuk az is igaz, hogy a vagyonos ember nem tudja megérteni a szegény ember nyomorúságát. A legközelebbi presbyter választáskor tehát azok közül is kell beválasztani legalább néhányat, akik napszámos munkával keresik meg a mindennapi kenyerüket, hogy ilyen fontos dologhoz a sziiköl- ködők, nélkülözők gondolkodása szerint őszintén hozzá szólni tudjanak, főbből senkinek sem lesz kára és az egyháznak is bizonyára előnyére fog válni. —a.— Hiszek egy Istenben Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök Igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Válasz a „Petőfi-évretí. Vettük a következő levelet: „Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja legutóbbi számában „Pe- tőfi-év“ cimü vezércikkére vonatkozólag szíveskedjék alábbi soraimnak helyet adni. A kiskőrösi Petőfi-szoborbizottság csak helyeselni tudja a cikkírónak azon indítványát, mely szerint „a bizottság egy-két pályadij kitűzésével a magyar irodalom pártfogóinak ritka sorába lépjen“ és pedig 10—10 ezer koronás pályadijjai. Nagyon nagy azon szép és nemes eszméknek a száma, melyeknek a megvaló- sitása elé épen az anyagiak hiánya gördíti az elháríthatatlan akadályekat. Ezzel az irodalompártolókiskőrösi ideával sincs máskép. Honnan is venné a szsborbizottság az i ehhez szükségesnek mutatkozó összeget, amikor a lánglelkü költő születéséaek századik évfordulója is el fog múlni anélkül, hogy a becsületünk adósságát képező szobor költségeit elő tudnánk teremteni? Igaz ugyan, hogy sok mindenre telik olyan nemes célra, melynél a Pelőfi-szobor minden esetre — legalább nekünk kiskőrösieknek — előbbre való. Nagyobb gondolkodás nélkül tudunk ezreket adni tőlünk messzefekvő községek teplom-épitésre, másik tízezret a Budapesten felállítandó csillagvizsgáló intézet költségeire. Vájjon a kiskörösön felállítandó Petőfi szobor nem temploma lenne-e mindnyájunknak, vájjon az a szobor nem csillagvizsgálója lenne-e a hazánk felett beborult csillagtalan égnek? Kevesen vannak azok a kiskőrösi tár- sádalmi élet tagjai között, akik tehetségükhöz képest, önzetlenül, külön felhivás nélkül lerótták volna hazafias kegyeletük adóját. Az 1913. évben Sárkány Kálmán és neje 1000 koronát adományoztak a Petőfi-szo- borra, amely öszeg ugyanannyi arany koronát jelentett. Hiszen ma a Melczer Gyula főszolgabíró ur által teljes erővel megindított gyűjtés legnagyobb összege meg sem közelíti azt az értéket, melyet ők hiven nagynevű elődjéhez a Sárkányok-nak, minden különösebb biztatás nélkül, a saját in- ciativájukbó! tettek le a tervezett szobor oltárára. Vagy Safáry Irma úrnő, amikor az egyik téli estén a Kaszinó helyiségépen, a pillanatnyi lelkes hangulatot a Petőfi-szobor javára használja fel. Ezzel aztán ki is merült a névsor. Nem adjuk azonban fel a reményt, bizonyára el fog következni az az idő mikor a szobor állni fog és meg fogja kövelelni, hogy az ő kultuszát az egyik cél elérésével más eszközökkel és más utakon iparkodjunk terjeszteni. Minél számosabban foglalkoznak biztatás nélkül a szobor felállításának gondolatával és minél többen lesznek, akik ezt a gondolatot anyagi áldozatokban juttatják kifejezésre és minél kevesebben lesznek, akik az önzetlenül működő szobor-bizottság munkája elé akadályokat gördítenek, (Ilyenek is vannak? Szerk.) annál hamarabb elkövetkezik az az idő, hogy ezer koronás pályadijakat tűzhessen ki a szoborbizottság. Szerkesztő ur szívességét előre is köszönöm, vagyok kiváló tisztelettel. Aláírás.“ Nyílt levél Jfélts. JVIeskó Zoltán képviselőjelölt úrhoz Kiskőrös. Mint Méltóságod nagyon jól tudja, a vidék politikával nem foglalkozik. Csekélységem szintén nem érez valami nagy ambiciét a politizáláshoz, ép igy nem kenyerem a zsurnalisztika sem. Azon tömeg tagja vagyok, mely az élet túlnyomó nagy részét munkával robotolja le. E tömeget politikai hév csak akkor fogja el, amidőn a szokásos időközönként megismétlődő országos képviselő választások hullámai a falura is átcsapnak és amidőn a programmbeszédek és a dr. vagy nem doktor titkárok, kortesek és politikai ágensek, politikai természetű beszélgetés tárgyát szolgálják. így foglakozom most én is politikával.
