Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
íA n /BlBAPfiSn HIRU# — A Petö'fl esztendő beharang-ozója, — Kaffay Sándor püspök székfoglalója. — Jászai Mari ünneplése. — A Patöfl-lakoma. — A Petőfl- ersklyejnusewsn megnyitása. — A Petőfi-Társaság vasárnap tartolt negyvenhatodik nagygyűlése kettős ünnepe voll a magyar kultúrának. Ezzel, a külsőségeiben impozáns, tartalmát tekintve magas színvonalon álló, lelkes és szép irodalmi ünnepséggel kezdődött meg ,,hivatalosan“ a Petőfi emlékezetének fölajánlott esjtendö, a Petőfi-centennárium. Másrészt bevezetője volt a nagygyűlés az őszinte, meleg ünneplésnek, a melyben a nemzet a magyar színpad hősnőjét, ■/ászai Marit részesítette. A fenkolt lelkű poétának és méltó interpre- tátorának, a magyar gondolat és a magyar szó lángoló szivii bajnokainak együttes ünneplésében, részt vett úgyszólván az egész magyar társadalom. Az Akadémia hatalmas dísztermét teljesen megtöltő közönség soraiban megjelent a nagygyűlésen az ország kormányzója, ott volt József kir. herceg és Auguszta hercegasszony, képviselve voltak a tudományos, irodalmi és művészeti társulatok, nemkülönben a klérus és a katonaság is. Féltizenegy órakor nyitotta meg Pékár Gyula elnök a nagygyűlést. Nagy lelkesedéssel elmondott beszédében a Petőíx-esztendőnek, Petőfi szelleme felidézésének jelentőségéről szólott. — Sötét a meny mi felettünk, nincs magyar csillag az égen, de egy üstökös az idén visszatér.. - jön, közeledik csillagpályáján: a magyar poézis ko- méta-zsenije tér vissza, ki diadallal most járja ba a halhatatlanság százados első körét s kinek szava, tüze, lelke sugara — mintha csak a Gondviselés küldené — rést kell, hogy gyújtson a magyar ború felhőzetén s éltető hittel, zsenditő reménnyel, fiatalos ébredéssel kell, hogy besugározzon minden sziveket. — Szólaljon meg. a dicsőség tárogatója: szó, toll, ecset, véső, muzsika zengje, betű, szin, márvány. film rögzítse s az iskolától a színpadig minden fórum hirdesse a mi Lantos Egyetlenünk újjászületését. Próféta és költő volt egyszerre: Istentől avatott részese a nagy misztériumoknak, melyekbe „zsenije látó nagy szemként“ látott bele. — E centennáriumban nem azért születik ő újjá, hogy puszta diszünk, irodalomtörténeti kincsünk legyen, hanem azért, mindenekelőtt azért, hogy fegyverünk legyen! A Petőfi-Év alatt mi azt' tegyük, úgy ünnepeljük, mint búvár a kincsek után, az Ő nagy szive tengermélyébe merüljünk. Az ö szava nekünk az élet. Mi rajtunk lánc van mostan, Egy rablánc a határ, a szégyenhatár köröskörül... A magyar szabadság evangélistájáé ez a centenná- rium: legyen telve az ő lángoló leikével, — mi didergők melegedjünk e lángnál, ha kell, gyűljünk és ... gyújtsunk e lánggal.! Ezután Jászai Mari jubileumáról emlékezett meg és üdvözölte öt, mint Petőfi papnőjét, költészetének leghivatottabb apostolát, a ki „a világtörténet nagy hősnőit, a világköltészet nagy, tragikus királynőit'alakítva, királynője lett a magyar játék- sziimek“. A közönség a Jászai Marit aposztrofáló szép szavakat meg-megszakitva és azok elhangzása után is őszinte szeretette] ünnepelte a művésznőt. Pékár Gyula igy fejezte be nagyhatású beszédét-t— És most huzzuk meg a harangot, a Petőft- Eszíendő harangját! Minden dalának minden rímje csengjen-bongjon e glóriás ünnepi zúgásban, a mely- lyel ezennel megnyitom az Ő társaságának centem náriumos XLVI-ik nagygyűlését. — A megnyitóbeszédek nyomán fölhangzott lelkes taps elhangzása után Szávay Gyula főtitkár számolt be a Petőfi-Társaság eseményekben és eredményekben gazdag évéről, kegyelettel emlékezett meg a táaisaság halottal ró!, Kiss Józsefről és Farkas Pálról. Majd üdvözölte a szombaton megválasztott uj tagokat, nemkülönben a társaság két jubiláló tagját. Jászai Marit és Váradi Antalt. Az irodalmi műsort Rajfay Sándor evangélikus püspök, ,a Petőfi-Társaság tiszteleti tagja nyitotta meg Peiőfi lelke című, székfoglaló tanulmányával. — A lelkek azonossága — úgymond — a jogcím arra, hogy ő Petőfi leikéről beszéljen. Minden küzdő ember lelke rokon Petőfiével. Vázolta azután Petőfi lelkének, egyéniségének kiütköző sajátosságait, a nyíltságot, egyenességet, a magyarságot jellemző- józan vallásosságot s az öntudatos, szinte kérkedő vonást, a mely szintén meg van Petőfiben, mint a hogyan meg van minden magyarban; Petőfi lelke általában a magyar nép lelke. Beszéd ezután Petőfi szerelmi lírájáról, a mely nem érzéki mámor megszólaltatása, hanem álmok és vágyak megnyilatkozása, szólott hazafias lírájáról, a mely lángoló és magával ragadó, a világszabadság iránti rajongásáról szólva, kifejtette, hogy a hazatagadóknalk nincsen jógiik Petőfit önmaguknak kísajátit’anij mert Petőfi
