Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

8 7* nemzeti ujsác Vasárnap, '1923 július 15. IRODALOM Illőn fogadd a szegényt / ... Irta: Saint-Georges de B'oahélier Fehér abroszt teríts megtoldott asztalodra, Kristálykelyhedbe tölts Kelet szőlőiből szűrt mézbort, mint a bölcs. Ékítse tálaid citrom, kalács, gyümölcs. S színes virágok csokra. Köss, kertjeid kincsét s a rét díszét letépve. Égszínkék koszorút. Fonj arany lombfüzért. mely méla falra fut, Jószaggal szórd szobád s füstöt, szűzillatút Dúsan gőzölj a légbe. A szolgahadra szólj, legyen most mind serény, Hordják pincéd borát. Ürítsd ki zsákjaid s hálóidnak sorát. Minden fürtöt leszedj, mit csak Ingáitok ád! ... Kapudban egy szegény! Igaz szegénynek add mindég a díszhelyet. Isten bjmVjtte ö, Bünödtőjrroskadón jár. mint engesztelő Kőnnjfsrett rajiad cs vállát töri e kő te vállad helyett. Fordította: Killag Miklós. v #«• * Petőfi Irta: Castegneio Caraeciolo herceg, az olasz királyság budapesti követe. Egy év előtt a legnagyobb megelégedéssel láttam a magyar kulturális élet lelkes és mélységes tiszte­letének megnyilvánulását a halhatatlan Dante Alighieri iránt, amikor is Berzeviozy Albert nobilis, magasszárnyalása szónoklatára válaszolva, kifejez­tem a ml büszkeségünk érzetét Dante szellemének. Valóban szerencsésnek érzem magam, hogy mint Dante hazájának, a költészet és művészet földjének: Olaszországnak képviselője, foglalkozhatom Magyar- ország költőjével, a magyar hősi korszak ifjn dalosá­val, Petőfi Sándorral, aki a magyar lelket és a ma­gyar főidet népszerűvé tette az egész világon, di­x • Olaszországban legközelebb nagyszabású Petőfi- finnepségeket terveznek, de kevesen tudják, hogy ezen ünnepségek egyik legfőbb irányitója és lelke Castag- neto herceg, Olaszország budapesti követe, aki maga is Petőfi szellemének egyik lelkes rajongója. A buda­pesti magyar-olasz Korvin Mátyás Társaság most megjelent olasz nyelvű lapja közli az illusztris ma­gyarbarát diplomata gondolatait Petőfiről, melyet kü­lönösen érdekesnek tartunk e helyütt lefordítva visz- ez aadni. cgőitve a szépséges és termékeny Alföldet. A magyar­ság büszke lehet a dicsőséges nemzeti költőre, a sza­badságtól megittasult ifjúság, hazallság, mélységes magyarság és mégis a világegyetem költőjére, aki dalaival a legmélyebb és legszebb érzéseket keltett» szárnyra. Petőfi a harcban esett el, mint az ifjú olasz vatesz: Goffrodo Mám éli, akinek neve minden olasz szivébe van zárva és ezért is egész Olaszország lelke­sen ünnepli a szinte legendás magyar hőst és költőt. Olaszország legnagyobb lapjai, a nápolyi Maltino, a római Nuovo Paesc, a Lettura folyóirat, a Corriere della Sera-ban Ettore Janni, a kiváló iró hosszú cik­kekben zengtek himnuszokat a nagy magyar nemzeti költőnek, de minden olasz e'őtt amugyis felejthetet­lenek Cardticei-nak Petőfire vonatkozó szavai: ,,Költészetében benne vai; a magyar puszta vad­sága, a magyar ló szilajsága a magyar bor égő tiizo és a magyar lányok szépsége. S mennyire érezteti a nagy természet szépségét! És mint a bornak és lány­nak, dalosa a magyarok Istenének, aki a hazát jel­képezi, de mindenek fölött rajongó dalosa a szabad­ságnak, a népek szabadságának; mint Alameli, itt ő is a 48-iki korszak embere." E kor emberoinek rendkívüli a nevezetességük, mert hazájuk legviharosabb és legdöntőbb idejét él­ték át, amidőn uj élet, hősi korszak kezdődött. Petőfi és Mameli többek, mint irodalmárok: szimbólumok. Petőfinek, a áS-as korszak tipikus képviselőjének egész irodalmi működésé és egész élete három 3zóban foglalható össze: szabadság, szerelem és halál A ma­gyar történelemnek ez a része újra és újra megeleve­nedik az olaszok emlékezetében, amikor is a magyar önkéntesek fölvették (\iriba!di vörös ingét. És mert minden megujbodik Petőfi dalaiban és mert a világ minden részében himnuszokban tisztelik, annál inkább drága lesz ez "az ünnep az olasz nem­zet előtt, mert abban a korszakban a két nemzetet egy és ugyanazon érzések és szenvedelmek fütötték. Megindultsággal emlékezünk vissza Petőfinek hazánk iránt érzett szereidében Olaszország cimü költemé­nyére: „A te dicső, szent katonáid ők, Segítsd őket szabadság Istene!" Éa ma a szabadság szent eszméje, amelyért e na­gyok elestek és amely a vé.-es konfliktusokban már- már elmerült, uj eleven féniyel tör elő . . , Amint az istenáldotta költő mondja: .........A század njjászülétik és visszatér az Igaz­ság . ■ . — Sokszor emlegetett két irodalmi név, Saint George« de Botihélier és Rathilde neve a mai francia irodalomban. Saint Georges de Bouhélier a modern, nj ösvényeket kereső drámai költő, aki lírikusnak is egészen egyéni, áhitatos hapgu és. szinte klasszikus tömörségű. Bachilde a franciák legjobb nöirója a leg­rejtettebb érzéseket bányássza fel a lélek mélyéről, különös, bizarr hangulatú regényeiben. Minden írásá­nak van valami kisértetes, borzongató mellékize, de mégis megmarad a valóság világában és nem lendül mint Poé, aki kétségkívül hatással volt.rá, az abszolút fantasztikumba. Az itt bemutatott novellája legfel­kapottabb kötetéből, Le Démonáé VAbsurde címűből váló. • UJ KÖNYVEK s — A repülő család. (Tersánszky J. Jenő regénye.) Terjedelmére alig nagycub ez a tömören megirt kis könyv egy hosszabb novellánál, pedig regény abban az értelemben, amelyben újabb magyar regények alig egyebek egy hosszabb novellánál. A regény általában abban is különbözik á novellától, hogy egy egész életsorsot ad, vagy legalább is valamely pmatározó fordulatig viszi hősei vagy hőse sorsát és nemcsak egy kiszakított epizódot ad élet: kből. Tersánszky regényében két család sorsa is vonódík egymáshoz művészi párhuzamban s. á megható ket­tős történetnek szimbolikus jelentősége is van. Az artisták színes, könnyelmű világa és a szűkös vi­szonyok közt élő, előítéletekkel körülbástyázott kis­polgári élet kapcsolódik itt egymásba. A cirkusz- igazgató és a kisvárosi napidijas furcsa barátkö- zása, a kurta pórázon tartott kis diák izgalmasan Szárnayló vágya a kis artistaíiu csillogó fényben, lengő trapézok közt lebegő pályája felé, aztán a sor­sok megcserélődése, amelyben az araDyhaju kis komédiás kócos vásári kóklerré züllik s most maga hajtja fejét a csendes polgári lét nyugalmas pár­nájára, ahonnét hajdan feléje rajzott a kisvárosi diák minden álma, mindez kerekded, pompásan fel­épített eseményekben gazdag történetté formálódik Tersánszky regényében. Igazi értéke ennek a re­génynek az is, hogy ama kisszámú könyvek közé tartozik, amelyek a szó komoly értelmében humo­rosoknak nevezhetők. S amellett Tersánszky humo­rának van valami különös zamata. Keserű humor ez, amely azonban tele van megható bájjal. El-elmo- solyodik rajta az olvasó, de közben egy-egy könyet törül ki a szeméből. Alakjait is nagyszerűen tátja meg Tersánszky és pompás eleven erővel, biztos kézzel rajzolja meg. Talán nem kis érdeme a könyv­nek az is, hogy aligha akad olvasó, aki letenné, mielőtt végigolvasta volna. — Könyv a helyes magyarságról. Olyan szegényen, kifosztottan maradtunk itt, hogy mindent szeretnünk kell, ami magyar. És mindent újra számba kell ven­nünk, ami még megmaradt és fanatjkusan ragaszkod­unk kell műveltségünkhöz, magyarságunkhoz, első­sorban nyelvünkhöz. A nemzeti nyelvnek bizonyos korokban nagy kultusza volt és a figyelő szemnek észre kell vennie, hogy nem a magyarság legboldo­gabb korszakai azok, amelyekben ez a kultusz a leg­erősebb. A politikai hanyatlás, a nemzeti szerencsét­lenség idejében hevesebben kezdünk ragaszkodni ah­hoz, amit a nyers erőszak érintetlenül hagyott Az or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom