Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
XVII. évfolyam. Kiskőrös, 1923. január 28. 4. szám. A kiskőrösi járás hivatalos lapja. — Társadalmi és politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Vidékre postán egész évre 600, félévre 300 K. Heiyben házhoz egész évre 500, félévre 250 K. Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő : < La itulajdonos-kiadók: Dr. Vékony Gábor. Szaooles Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetési dijak, hirdetmények és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilt-tér megegyezés szerint. — Telefon szám 7, A rossz lelkiismeret. A kisantant utolsó rakétája is elpuffan f. Pillanatnyi csend állt be, melyben visszatekinthetünk erre a rosszul sikerült, mégis veszedelmes manőverre. Az utolsó négy hónap alatt ez már a kisantantnak negyedik sajtóhadjárata. Az első a Belmont-féle akna volt, amikor is azzal rágalmazták meg r\ magyar kormányt, hogy az oláh királyi családot tel akarja robbantani, a második a gyulafehérvári koronázás alkalmával mondott csütörtököt, amikor az előkészített zavargások megelőzésének ürügye alatt a magyarok ezreit utasították ki ; a harmadik hajsza a náluk mindsürübben előforduló mozgalmak esetében magyar kézre hárította a felelősséget, mig a negyediknél dobra verte, hogy mi háborút akarunk, fegyverkezünk, mozgósított és az egész nagy buborék ebben a demarsban pukkadt ki, amelyből az egész akciónak szégyenletes veresége világosan kitűnik, hiszen nem tud más pozitívumot felhozni, mint a határmenti gyűlések megtartását, a parlamenti szónoklatok és a sajtó erélyes hangját. Bár az egész külföldi közvélemény elitéli ezt a befeketítő hadjáratot, valószínű, hogy annak sorozatát, a kudarcon nem okulva, a bukaresti maffia hamarosan folytatni fogja. Itt megismétlődhetik a farkast kiáltó hazug pásztor esete, akinek már senki sem adott hitelt, amikor egyszer csakugyan igazat mondott. A trianoni békeszerződés kötelességeket ró a magyar kormányra, de bár sokkal kisebb mértékben, jogokat is biztosit neki: a lerongyolt, éhező, kifosztott embernek a levegőhöz való jogát. A kisantant még ezt a jogot is el akarja rabolni. Elvette mindenünket és ezért jóvátételt követelt, elfoglalta otthonunkat és szükséglakást sem ad helyette, hacsak nem börtönt, a kisebbségek legelemibb jogait megtagadja a megszállott területek elnyomott lakosságától. Emellett nem elégszik meg a még nem emésztett zsákmánnyal, még a megmaradt kis területre is táj a foga. És ennek fő oka a rossz lelkiismeret. Amig egy független magyar él, mindig attól reszket a hóditó, hogy a sors kereke visszafordul és megtorolja az okozott sérelmeket. Ha a kisantant kormányainak lelkiismerete nyugodt volna, nem ijednének meg a saját árnyékuktól, nem akarnák még a meghagyoítat is elpusztítani. Ha a kisantant kormányai a nemzetek életét szabályozó nemzetközi jogot respektálnák, nemcsak a kötelességeket teljesítettnek velünk, hanem a minden kötelességgel együttjáró jogot is megadnák a területeiken élő nemzeti kisebbségeknek és nem tiltakoznának a gyűlések megtartása ellen, melyeken a trianóni kisérő ievél szellemének megfelelő népszavazást a vérkeringésükben teljesen megbénított határmenti magyarok minden erejükkel és igazságukkal követelik. Ms. R budapesti Petőfi-emlékünnep. ~Jt*^1923.' évi január hó 2Tén, vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött az az ünnepély Budapesten az országház kupolacsarnokában, melyről lapunk legutóbbi számában előre is megemlékeztünk azzal, hogy erre az országos ünnepségre Kiskőrös község elöljárósága, az „Olvasó-egylet“ a „Keresztény Iparos Olvasókör", a „Népkör“ kellő időben meghívást kaptak. Kiskőrösről megjelentek az ünnepségen Revaló Pál főjegyző, Kováts Vilmos és Bukovsky Jenő jegyzők, Polerecki János községi birö, Krískó Mihály esküdt úgyis mint a kiskőrösi Népkor kiküldöttje, dr. Biró Bálint, Bíró Dezső, Mendelényi János, Lengváry Zsigmond, Huiej Lajos mint az Olvasó-egylet, illetve az Iparos Olvasókor kiküldöttje, Kiss Gábor polgári iskolai Igazgató. Az ünnepségre a kiskőrösiek 19 óra után jelentek meg egy csoportban s mint a kiskőrösi küldöttség, a kupolacsarnok belső köröndjén nyertek elhelyezést. A bordó-vörös szőnyeg g«1 ' díszített lépcsők mindkét oldalán történetmi jelentőségű diszruhás heroi- dok, huszárok, apródok és diszruhás rendőrök sorts la jelezte már előre az ünnepély fényét és pompáját. Magában a királyszobrokkal övezett kupolacsarnokban sűrű egymásután gyülekeztek a meghívottak ezrei. Nem hiányzott onnan a társadalomnak egyetlen rétege sem. Mind hódolni jöttek a mi halhatatlan szülöttünknek. A kormányzó ur Őfőméitóságán és feleségén kívül ott láttuk József, József Ferencz Albrecht királyi hercegeket, Augusta, Izabella, Zsófia és Gabriella királyi hercegnőket, a politikai világ és a társadalmi előkelőségek szine-javát. A kormányzó ur Öfőméliósága megérkezése után nyomban megkezdődött a feledhetetlen emlékezetű méltóságteljes ünnepély. A nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg, egyúttal a nemzetgyűlés hódolaját is kifejezve Petőfi Sándor emlékezete előtt, az ünnepséget. Rakovszky Iván m. kir. belügyminiszter a kermányelnök helyett a kormány, vitéz Nagy Pál tábornok a m. kir. honvédség, Herceg Ferenc a m. kir. tudományos akadémia aleinőke a tudomány, irodalom és a sajtó, P. Márkus Emilia a művészet, Lovász János nemzetgyűlési képviselő a kisgazdatársaáalom, Horváth Gergely vasmunkás a munkások, Nagy Iván egyetemi hallgató az egyetemi és főiskolai ifjúság nevében fejezte ki hódolatát a iánglelkü nagy költő emléke iránt. Az ünnepélyt Pékár Gyula mint a budapesti Petőfi-Társa- ság elnöke zárta be. A budai dalárda és az ,Acélhang“ nevű dalárda egy-egy gyönyörűséges énekkel szerepelt az ünnepségen. A fővárosi lapok kimerítően foglalkoztak az ünnepség részleteinek leírásával bennünket elsősorban és főleg a kiskőrösiek szempontjából érint. A levegőben szállt a lelkes hangulat, mely fényt varázsolt a szemekbe, az önérzetes büszkeség a derekunkat egyenesítette, mikor a lendületes szónoki beszédek soraiból Kiskőrös nevét hallottuk említeni, hiszen a mi fiunkat ünnepelte az ország szine-virága a mi jelenlétünkben, a mi vérünknek jöttek hódolni a jelen, múlt és jövő ! ■— Mikor a hazafiui és honleányi szomorúság borongását láttuk Márkus Emilia arcán, könnyek csillogtak a a szemekben, de síikor aztán a jövő reménye, a mindenre kész honszerelem tüze ragyogott fel a művésznő átszellemült arcán, akkor az ökölbe szorult kezek voltak a kísérői a lelkesedésnek. A fővárosi országos ünneplés impozáns keretek között mindenesetre szebb, fényesebb volt mindén Petőfi-ürinepnél, de magasztos, a lélekben ünneplők ünnepe csak a kiskőrösi szilveszteri ünnep volt. K. V. Jókai-emléktábla Kiskőrösön. Gyönyörű gondolatba lehelt lelket Koren Márton, a kiskőrösi evangélikus egyház érdemes lelkipásztora, A Petőfi-centennárium pattaníotta ki Zoltán János takarékpénztári igazgatóból az ideát, hogy márványtáblával kell megjelölni a piactéri evangélikus iskolát, melynek falai között nemzeti irodalmunk örök büszkesége: Jókai Mór, 1880. október 17-én, a kíséretében volt irók és á helyi társadalom nagy tömegének viharos tapsai között ékesen szárnyaló szavakkal hódolt községünk halhatatlan nagy fia : Petőfi Sándor dicső emlékezetének. Koren Márton megértő szeretettel karolta fel ezt a hazafias érzésszülte szépséges ötletet s anélkül, hogy szándékai felől előzetesen bárkit is tájékoztatott volna, önként és a saját anyagi felelőssége mellett, minden társadalmi vagy hitfelekezeti akció kizárásával elkészítette a nevezetes eseményt megörökítő remek márványtáblit, mely rövid időn belül elhelyezést talál az evangélikus iskola piactéri homlokzatán. Az aranyozott betűkkel ékes márványtábla körülbelül tizenhétezer koronába került s Koren Márton rendületlenül hiszi, hogy ezt az összeget a társadalom hazafias áldozatkéazsége játszva fogja előteremteni. Nem ok nélkül való ez a feltevés, hisz Kiskőrösön is tudj* mindenki, hegy Jókai volt az, aki Petőfi mellett legtöbbet fáradozott nemzeti dicsőségünk öregbítésén és aki ragyogó pennájával ércnél is maradandóbb emléket állított Petőfinek. Az a meghitt barátság, melyet Jókai Petőfi iránt érzett, a nagy költő tragikus halála után hajtotta a legszebb virágokat: a magyar nép szivébe elévülhetetlen becsfi Írásaival Jókai véste be Petőfi sevét —- kitörölhetetlenül. Ilyen körülmények között az evangélikus egyház, mely felekezeti alapon is méltó büszkeséggel vallja magáénak Petőfit, csak önmagát tiszteli meg, ha márványtáblával jelöli meg azt ez iskola-épületet, melynek egyik tantermében a költő szülőházának az írók és Művészek Társasága részéről történt ünnepélyes birtokba vétele alkalmából Jókai magasztalta szárnyaló dithó-
