Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Kis városodban, falvakban csak olyan ko­médiák és tragédiák folynak le, mint a nagyok­ban. Amott rohan a korcsmába káromkodva Ambrus gazda; felesébe kiverte éjszakára s még ő fenyegetődzik: jól járt az a nyelves asszony, hogy otthon nem maradt. Ugyancsak a papucs- kormányt nyögi János gazda is, a kinek takaros felesége legényekre költi az ő keserves keresmé­nyét. Ott kesergi panaszát rokonsorsu fele­barátja, a ki fiatal hitvestársának mástól szüle­tett fiát kénytelen ringatni, öcscse ura nagy örö­mére. A barna kovács, Kuruttyó, odabagyja er­kölcstelen párját, beáll katonának, hogy azután újra nyakába boruljon fattyával meglátogató szerelmesének. Végigjátsza előttünk kis tragé­diáját Pál mester is, a ki mindig úgy tesz, a hogy beszél; elcsapja a feleségét, megbánja; gazdag­sága elúszik az asszony nélkül; mit tegyen ? Fel­köti magát. Ott páváskodik Panyó Panni is, a csárdák virágszála; kebele betyárok vánkosa; te­metője majd valami gödör lesz. Távol áll az élet­nek ettől a sötétségétől az öreg Sári néni, a ki pápaszemmel, nyugalommal varrogat naphosszat valamit, talán a szemfedőjót. Még ő ismerte tán Csokonai Vitéz Mihályt, a ki csapot, papot felej­teni tudott egy jó lagziért. Ez a csapat ember Petőfinek a genre-képei- ből lép elénk. Egy-egy arckép valamennyi; törté­netüket arcukról, szemükből vagy testtartásukból olvassuk ki. Álló képek, nem fejlődő jellemek,., Petőfi rendszerint egy indulatot, egy szem vedélyt dalol meg alakjaiban; ezért az ő jellemei nagyobbrészt típusok. Magyarázza ezt képzeleté* nek liraisága is, a mely gyors, futó villanásuk részletezésre nem igen érő, de a legszembeötlőb­bet mindig kiragadó. A jellemzés epikai nyu­galma, Aranynak ez a legfőbb ereje, távol áll Petőfitől, Arany rendesen fejleszti a jellemet, Petőá készen állítja elébünk; Arany a tettek rugóit keresi, Petőfi csak cselekedtet; Arany részletező, aprólékos, Petőfi nagyoló, a teljes szí­neket szerető; az Arany jellemei mintha elnyom* nák háborgó szenvedélyüket, Petőfi alakjai, külö­nösen a drámaiak, tele torokkal kiabálnak, dü- höngenek; Arany stilszerüségre törekszik a be­szédekben, Petőfinek a legtöbb alakja egy nyel* ven: az ő nyelvén beszél; Arany, különösen köl- tői pályája végén, mind összetettebb és össze­tettebb jellemeket rajzol; Petőfi emberein egy­szerre átlátunk, homlokán viseli a szivét mind.

Next

/
Oldalképek
Tartalom