Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Budapest, 1907. szomnar, márczius 10. MAGYAR OR S ZAC* 7 sokan élnek vissza varázserejü neveddel, téged csak czégérül használva egyéni- vagy osztályérdekek szolgálatában. S így volt ez a Dépek életében réges régen s igy van ez a pártok Pisájában, ma is, napjainkban. A demokratikus Athén a zselléreket és rabszolgákat kizárta az alkotmányos jogok gyakorlásából. A római státus populáris csak az öröklések alapján mérte a jogegyenlőséget. A demokratikus államformán létrejött Egyesült-Államok csak Lincoln éta adnak polgári jogokat rabszolgáknak és színes embereknek. A plutokráczia demokráeziája az államhatalmat a pénzes zsáknak biztosítja. 4 liberális demokraták a laissez fair, laissez aller elvén megtagadják a gyenge védelmét az erőssel szemben. A stocziáldemokraiák alárendelik a szellemi munkát a nyers erőnek. Végül a demagógok demokráeziája csatasorba állítja az alsóbb rétegeket, a hagyományos társadalmi renddel szemben. Szabdság, testvériség, egyenlőség! Ti az igazi 'modern demokrácziának vagytok édes gyermekei. Szülőanyátok azon valódi domokráczia, mely az állameszmo keretében jogegyenlőséget akar biztosítani minden gyermekének. Harmonikus összmüködést követel az állampolgároktól, hogy a közjavára érvényesüljön minden ember, az ő tudása, az ő munkája szerint. Ez a módén lranczia demokráczia eszménye t Do nekünk, magyaroknak ennyi nem elég. Azt a keretet,, amelyet a demokrata nllameszme képez," nekünk meg kell tölteni nemzeti tartalommal. S hazug interprotálói a demokrácziának azok. akik azt hirdetik, hogy a demokráczia eszményeivel nem egyeztethető össze a haza fogalma. Sőt ellenkezőleg! -i haza, az államalkotó nemzet képezz a valódi biztosítékát a szabadságnak, a jogegyenlőségnek, az egyén szellemi és érvényesülésének. A nemzeti demokráczia alapján állt az ország 184S ban. Ugyanezen alapon állunk ma mi iá és — ha boldogulni akarunk — ugyanezen az alapon kell tovább építeni a jövendő nemzedéknek is. Az alap megrakását a ti dicső 4S-as elődeitek kezdték meg. De az ő munkájuk nemcsak dicsőséget, hanem kötelességeket hagyott reátok!’ A ti kötelességtek, hogy a nemzeti demokráczia alapján segítsétek tovább építeni alkotmányunk mentsvárát, högy további évezredeken át büszkén daozolhasson ármánnyal és erőszakkal, renegáttal, labanczczal és külső ellenségekkel egyaránt. £s e munkátokban ne hátráltasson benneteket a kishitüek akadékoskodása, a félrevezetettek ellenségeskedése. Ha erős akarattal egy táborba esküdtök, mint szélvész söpörhetitek el kishitüek akadékoskodását. Ha erősek vagytok akaratban, mint lavina rombolhatjátok szét ellenségeitek ialanxját. De halljátok Vörösmartbyf, mint zeng országunk czinieréről: , „Szép vagy, óh hon, bérez, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szögi: Am természettói mindez lelketlen ajándék : Nagygyá csak fiaid szent akaratja tollet.“ Legyen tehát szent az akaratotok. S a magyar egyeiemi ifjúság akarata csak nemzeti, csak demokrata lehet. 5 ha szent akarattal segíteni akartok a magyar nemzeti demokrata állam kiépítésén, a nemzetnek nem lehet és nem szabad a ti közro- miiküdósteket visszautasítani. Ki tagadhatná, hogy a mai kozmopolita és materiális világnézet közepette a magyar nemzetnek sziikségo van a niindon érdekeltségen kívül átló ideális ifjúság közreműködésére. Igen is szükségünk van az ifjúságnak megalkuvást nem ismerő lángoló hazaszeretetére; szükségünk vau az ifjüság önzetlen lelkesedésére ; szükségünk van arra a szent rajongásra, amely a ti- I kebletekben ég! I Magyar ifjúság! Szükségünk van a Ti összes I erényeitekre, szükségünk van a Ti összes hibái- I tokra. Szükségünk van a ti eget ostromló szilaj lel - kesedéstekre, iiogy felriasszuk aléltságnkból a kicsinyes kalmár lelkeket, hogy lerázzuk a nemzet testéről a megalázó béklyókat, amelyeket csak elfásult csüggedés és gyáva töprengés engedett x’eánk verni. Ezért van szükségünk arra, hogy a küszöbön álló választási reform alkalmából megnyissuk ti törvényhozás kapuit a magyar egyetemi* ifjúság dőlt is. Helyet kell adnunk az ország házában, a különböző egyetemek mindeu fakultása egy-egy képviselőjének. Azon 15---20 végzett egyetemi hallgató aki Évképpen, mint az ifjúság képviselője fog részt i venni az ország tanácsában, ott bizonyára hü sáfárja lesz a nemzet legszentebb ideáljainak. Magyar ifjak jöjjetek közibénk, mert nagy szükség van reátok! Parlamentarizmusunk kifáradt és elvénült. Tetterejét évtizedek bénító hagyománya zsibbasztja. Alkotási vágyát mérges légkör fojtja. Duzzadó izmaink daczára — mint leláuczolt Prometheus ökölbe szorított kézzel türjük idegenek intézkedését saját tűzhelyünkön. Nagy erőnk ellenére önrendelkezési jogunk —tiszta paródia. Ilyen volt nemzetem a megváltás előtti időkig is. Élt, de lelke mélyen szunnyadt. De megkön- dult a forradalom vészharangja. A parlament ekkor is csak mérlegelt, csak tanácskozott. De az ifjúság nem tétovázott, nem töprengett, hanom cselekedett. Es az ifjúság cselekedetének köszönhetjük a nemzet megújhodását. Magyar if juság, a sors talán úgy rendelte, hogy a 48-as csodát most újból ismételd meg. A nemzet képviselete gyenge és elernyedt. Adj friss vért a petyhüdt erekbe, hadd lüktessen bátrabban a nemzet renyhe szive. A magyar társadalom enervált és elfásult. Ifjú szív és ifjú lélek kell regenerálására. Sorakozzatok tehát magyar ifjak, hogy részt vegyetek azon harcéban, amelyet évról-évre, napról- napra újból és újból kell hazánk függetlenségéért megvívnunk. Érős a hitem és rendíthetetlen a bizalmam, hogy a magyar ifjúság mindig méltó utóda lesz a niáreziusi if jaknak. A márcziusi ifjak pedig törvényalkotók voltak, azt óhajtom, hogy ti is azokká legyetek. Ügy legyen! Viharos tetszésnyilvánítások köszöntötték Lázárt utolsó szavainak elhangzása után, az ifjúság részéről pedig Vértes Vilmos István, a Mii- egyetemi Kör elnöke lelkes szavakkal fejezte ki elismerését és köszönetét Lázár Pálnak a nagy fig.yolmet keltett ünnepi beszédért. Ezután Komlóuay Emma, a Népszínház művésznője lépett az omolvényro és nagy művészettel, tiszta, csengő hangon kuruez-nólákat énekelt, amelyeket Koczé Antal kisért hegedűn. A „Nagy Bercsényi Miklós“ és a „Fáj, fáj, fáj a szivem''1 kezdetű dalokkal kezdte. A közönség újra és újra hallani kívánta, mire íölcseudült ajkán a Kossuth Lajos azt üzente.,. A Kossuth-nófa hallatára a közönség újra föl- emelkedett helyéről s állva hallgatta m«g a következő nótát is: Esik eső karikára .., Végül Bodányi Aranka hölcsészéttanliallgató Lipcseg Adám „Márczius 15“ ezimü költeményét adta elő zajos tetszés mellett. Az ünnepélyt Kublnyi Sándor, a Joghallgatók Tudományos Egyesületének elnöke zárta bo közvetetleu hatású, szép szavakkal. — Örömmel telt szívről tapasztaljuk, — mondotta többek közt — hogy folyton fokozódó erővel lángol a hazaszeretet fáklyája és annak sugarait nem emésztette föl a hideg nemtörődömség’. Eljöttünk ide, hogy az idén is megünnepeljük a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméinek diadalát; eljöttünk ide, hogy vigasztalást koressünk a még mindig nehéz idők közepette. Nem pnszía frázisok azok, amik itt az imént elhangzottak, hanem a honfiúi tízparancsolat szavai melyeket minden igaz hazafinak teljesíteni kötelessége. Szép a lelkesedés, szépek a hangzatos szavak, de csak akkor lesz maradandó emlékük, ha nem czifraságból omlegeíjük, hanem az ösök példáját tartva szem előtt, a köznapinál magasabbra helyezkedünk és szeretett hazánk boldogulására törekszünk. Gyakran sivit az ellenséges ostor fejünk fölött s bármennyire is szeretnék a napsugaras tavasz iiditő melegével elűzni, nem mindig sikerül. Néha a béke angyala ugyan kiegyenlíti az ellentéteket, delia kudarezot vall, másként kell útját állani a büszke erőszaknak. Fel kell rázni álmából a nemzetet, hogy a tettek mezejére lépjen s no engedjo, hogy annyiszor megtiprott' alkotmányát bármi sérelem érje. B ha ezt megteszi, ez egy uj kikeletet jelent, melyet sem az elbizakodottság lázas heve, sem a kétségbeesés zord gondolata nem fog érinteni. Kívánom, hogy legyenek o kikeletnek életerős Virágai. Az ünnep a Szózattal és a Kossuth-úótával lelkes hangulatban ért véget. Az Egyetem-téren A kora délutáni órákban ismét nagyszámban kezdőit gyülekezni az ifjúság az Egyetem-téren, hogy — a z'égi hagyományokhoz híven — az első délutáni ünneplést az egyetem előtt rendezzék. Az Országos Kossiith-szövetség délután 2 órakor a Reviczky-téren gyülekezett s turulos lobogója alatt az Egyetem-térre vonult, ahol csatlakozott a délutáni ünnepélyekhez. Az érdeklődő közönség délután fél 3 órára nagy tömegben lepte el az egyetem környékét Az Egyetem-téren, a „Talpra magyarét Fehórváry Jenő joghallgató szavalta el messzecsengő hangon. Uhlwurm Ödön, a Menza Akademika elnöke lelkes, szép beszédben apasztrofálta az egyetem erkélyéről mondott beszédében a márczius 15-iki nagy hagyományokat, Uhhvurm többek közt ezeket mondotta: Csak a teljes átalakulás teszi megfogbatóvá az egyesült nemzetnek azt a bámulatos erőkifejtését, melylyel a magyar nemzet szabadság- harczában a világot meglepte, megíoghatóvá teszi a márcziusi ifjúság lángoló hazaszeretetéből táplálkozott tetterejét. Az akkori márcziusi fiatalság feladata volt a nemzetet halálos tetszhalottságából felébreszteni, a mi hazánkat abba a magasba emelni, ahol a nagy nemzetek állnak. De nem elég csak érezni a hazáért, dolgozni is kell tudni; már nem elég védeni Magyarországot, építeni: ez a feladat. Küz- denünk kell nekünk is, küzdelmüuk nehezebb lesz, hisz nekik csak hazánk ellenségeivel karddal, nekünk az egész világgal, mint versenytársakkal, kell harezot vívnunk a kultúra, az ész, erő és kitartás jegyében. Az ifjúság az a tábor, melvből e harezosok kikerülnek. Feladatunk többet kiván. Ámde ugyanígy lelkesedünk a hazáért, rajongunk a szabadságért s küzdünk az egyenlőségért. Hívek maradunk nagy és nemes eszméinkhez! Tartsuk meg eszményeinket, legféltettebb kincsét a magyar ifjúságnak. Őrizzük meg. Egyszer inár csodát miveit nemzetünk ujjáalkotásá- ban. Jöhetnek idők, amikor újra fel fogjuk tenui a nemzet oltárára s elébe járulva, könyörögni lugunk: „Szabadíts meg bennünket újból te, szent Szabadság’, Egyenlőség, Testvériség!“ Ezután az Egyetemi Kör lobogója és aKossuth- Szövetség turulos zászlója alatt megindult az ifjúság menete a Kecskeméti-utczán és Muzeum- köruton át a Nemzeti Muzeum lépcsőzeíéhez. A Muzeum lépcsőin. Az .ifjúság, régi hagyomány szerint, márczius 15-iki ünnepének kiemelkedő helyévé avatta a Muzeum lépcsőzetes elörészét, honnan 1848-ban Petőfi Sándor szavalta el a „Talpra magyarM. A polgárság már az ifjúság menetének megérkezése előtt nagy számban özönlötto el a Muzeum-kertet. Itt a „Talpra magyarét Járosay Jenő joghallgató szavalta el nagy lelkesedéssel. Ezután az ünnepi beszédet a betegsége által akadályozott Herczegh Imre helyett Tolnay István, a Műegyetemi Kör alelnöke tartotta tetszés mellett. Beszédében többek közt ezeket mondotta: Petőfi, Jókai, Irinyi és társaitok, ti voltatok, kik megéreztétek a szabadság szelét, mely Frau- cziaország felől fújt; lángelmétek harsonájával felráztátok, tüz-sziveitek szövétnekével felgyújtottátok az alvó kedélyeket s nem egy politikai párt többé, hanem az egész nemzet, mint egy ember követelte évezredes alkotmányának teljes visszaállítását. Es nem tartották odaát tanácsosnak e nagy felbuzdulásnak hirtelen gátat vetni, engedték azt tombolni s már-már a vágyak kielégítéséhez fogtak. De oh, a reakezió, e véreskezü szörny kinyujtá karjait és csendet parancsolt . . . Parancsold a szélvésznek, hogy ne dühöngjön, parancsold a háborgó tengernek, hogy csendesüljön, ugy-e, mind hiába, — az ily eszmét, ha egyszer feltámadt, elnyomni lehstetlon volt. Az erőszak csak használt a szabadság ügyének, mert mártírokat Szerzott neki s még szentebb őrzéssé emelő azt. Mindnyájunk közös anyjának a hazának akart végiggázolni testén a reakezió szörnyetege; hiszen a hazát meg lőhetett akkor ostorozni, szét lehetett darabolni, alig volt kinek kiáltania: „Fiam segíts!“ mert hiszen fegyveres harezos fiait künn tartottak az országon kívül az osztrák hadseregben szétszórva. De vájjon mik voltak a szavak, melyekkel ily hatalmas lángba tudták borítani az országot. Kérdezzétek azt meg Petőfi Sándortól és társaitól, a szabadság lúngajku szónokaitól s ha meghallgatjátok őket, akkor taláu érteni fogjátok, hogy miért vetett ki magára az ország’ önkéntes véradót, mikor elharsaat a szó: „Rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés válaszszatok ! ?“ és megértitek, hogy azért ünnepeljük márczius idusát is e helyen, mert 59 éve
