Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
é G napon és e helyen riadt íöl először szabadon e kiáltás Petőfi ajkáról: „Talpra magyar!“ Az Országos Kossuth-Szövelség részéről Kovát« László bh. mondott a Muzeum lépcsőiről nagyhatású beszédet. Élénk tetszéssel kisért, nagy tem- peramentumu beszédének alapmotívuma az ifjúság rendíthetetlen hazafias lelkesedésének megnyilatkozása volt, amely mindig készen áll a hazáért a küzdelemre. Erőteljes beszédében egyebek között ezeket mondotta Kováts: Magyar testvéreim! Ünnepelni jöttetek hősi harczok, fényes csaták diadalmas napjait?! ünnepelni jöttetek a szabadság hajnalhasadását, politikai és társadalmi életünknek újjászületését, a márcziusi ifjúság mélységes honszerelmét, űrök dicsőségét! ? Mi, édes testvéreim, kesergilnk már Isten tudja mióta. Pedig hányszor korbácsolta fel már erünkben a vért az osztrák garázdálkodás, hányszor ütöttek már és ütnek napról-napra érzékeny, mély sebet nemzeti önérzetünkön ellenségeink! ? És mi mégis csak sóhajtozunk, csak panaszkodunk ! . Pedig a régi sebek újra vérzeuek, pedig édes hazánk újra nehéz napok előtt van! Mig nemzetünk vezérei az osztrák hatalmi gőg és nagyravágyás kapuját döngetik, a sötétség hadának yyászmtézei baráti jobbot nyújtanak ellenségünknél s a megtévelyedett nemzetiségekkel együtt szövik tovább a honárulásnak undok hálóját! Magyar ifjúság ! Elég volt a tespedésbűl! Ébredj öntudatról hosszú álmodból! Márezius szellője daliás nagy napok csataviharát hordozza széjjel e házában mindenütt: Nem halljátok a „Talpra magyar dörgő esküszavának össszhauSját a légben ? Én hallom s minden magyar ifjúnak meg kell hallania ! Testvéreim ! Újra hiv bennünket a haza ! Föl tehát a küzdőtérre ! Forrjon össze mindannyiunk szive és lelke egyetlen elhatározásban, hogy azt a zászlót, melyre édes hazánk szabadsága, boldogsága vau föiirva s melynek életünk első perezében katonáivá lett bennünket a magyarok Istene, el nem hagyjuk, soha el nem hagyjuk utolsó csepp vérünk hullásáig ! S ha ezen elhatározásunk, igaz honfiúi lelteknek leszen szülője, akkor mindörökre elnémulhat ajkunkon a keserűség, panaszos szava, mert bizton remélhetjük, hogy amely után forró óhajtás epedez milliók ajakáu eljövend majd a jobb kor, édes hazánk szabadságának hajnalhasadása. 7j0J, ,.,,V,T. S majd ha ez a jobb kor elérkezik, majd ha a szabadság napja fenn ragyog az égen, s a nehéz harczok után megtenni az örök béke áldásos gyümölcseit, édes testvéreim, akkor ünnepeljetek ! A kertben összeg,yülokezett ünneplő közönség ezután az ifjúsággal ólén a Muzeum-köruton, Kossuth Lajos-utczán, Eskü-uton és Kötő-utczán át Petőfi szobrához vonult. A Fetőfi-szbboruál. A Petőfi-szobor környékét is nagy közönség lopto el, amikor az ünnepi menet odaérkezett. A Petőfi-szobornál Jakabfalvy Árpád gyógyszerészhallgató lelkesedéssel előadott alkalmi szavalata után Almássy Károly bh. mondott figyelcmmol hallgatott, tartalmas beszédet. Szép részlete volt beszédének Petőfi jellemzése, valamint a lelkesedés, a hit, a munka és az összetartás hangsúlyozása. Boruljunk le Petőfi nagysága előtt — mondotta — véssük szivünkbe a márcziusi ifjak emlékét, lánezoljuk keblünkhöz a minden gondolatában hazájáért lelkesülő Petőfi Sándort, utasítsuk vissza bátran s mondjuk ki nyíltan, hogy a hazátlanoknak, kik oly sok magyar vérrel védelmezett háromszinii lobogónkat értéktelen pántlikával helyettesitik, mondjuk ki, hogy ezeknek parányi közösségük is lenne a hazáját mindenek- lelett szerető Petőfivel. A magyar hazáé, a magyar ifjúságé volt Petőfi és azé fog’ maradni, mig ogy magyar szív utolsót dohban. Kétszeres lelkesedéssel ünnepeljünk azért s gyújtsuk meg az emlékezet örökfényü fáklyáját nagyjaink szellemének, akik azért fáradtak, hogy minket ne neveljenek szolga- lelküeknek s hazánk ellenségeinek; s bizonyítsuk be, hogy a haza uj nemzedéke, a magyar ifjúság megmaradt szabad szelleműnek, megmaradt jó hazafiunak. Hajoljunk meg Petőfi nagysága előtt, s tanuljunk meg itt munkálkodni a hazáért, mert a szabadság magvát elvetették a hősök véres verejtékükkel, s nekünk hagyták örökségül, hogy azt terebélyes iává növesszük. Az idők változtak, a mi lelkesedésünk csak üres jelszó, banális hetvenkedés volna erős akarat, kitartó munka, összetartás nélkül; ha az ősi bűnt, az ősi átkot, az egyenetlenséget, a széthúzást ki nem irtjuk kebleinkből, ha nemzetünk MAGYAROK SZAG Biiöapéeí, 1907. szombat, márezius Ifi."' jeleseit sárral dobáljuk, ha a párttusák elvadult küzdelmeiben vélt igazunk miatt ellenségnek tekintsük a testvért, akkor a mi lelkesedésünk csak lidércznyomás, szemkápráztató pompa, hulló csillag, melynek fénye csak perezekig tart. Ez a szent márezius figyelmeztessen bennünket arra, hogy valamint őseink véráldozattal szerezték meg szabadságunkat, nekünk is verej- tékes munkával, becsületes helytállással, hittel vezérférűaink önzetlen hazaűui lelkében, hittel nemzetünk jövője iránt kell fáradoznunk. Ne csigázzuk fel vágyainkat a lehetetlenségig, hanem maradjunk meg azon korlátok között, melyek ogy nemzet életét, virágzását lehetővé teszik. " Nagy Magyarországot csak fáradhatatlan munkások, " becsületes elmék valósíthatják meg. Biztató fény dereng már a magyar égen, ragyog végre a nap a mi egünkön is, a borús felhőket szórja szét a szellő, más országok felé. De ha napunk elsötétül, s éjszaka lesz újra, akkor — úgy éltessen bennünket a magyarok Istene, hogy érted szeretett hazánk még ez egy éjszakán Valamennyien csillagok leszünk. Az Országos Kossuth Szövetség részéről Zaymuaz Illés tolmácsolta az ifjúság hazafias érzéseit, utalva ellenségeink aknamunkájára, Zaymusz izzó lelkesedéséi, beszéde szintén szép megnyilatkozása volt a magyar ifjúság lelkesedésének. Zaymusz többek közt ezeket mondotta: Nem látjátok az ellenséget, amint Iiarczi kiállást ordítva, fegyverét emeli, hogy lesujíson ránk és gazdasági önállóságunkat iánezra verje ? Nam látjátok a kenyerünkön élősködők gaz tömegét, a sötétségben bujkálók íölvonulását ? Nem látjátok, mint akarják a nemzetet legszentebb ideáljaitól, Kossuth Lajos hagyományaitól megfosztani ? A jó magyar szivek látják és érzik ezt! S ha Petőfi Sándornak gyújtó szavára emlékezünk, éreznünk kell, hogy e sivár jelenben nélkülözzük egyedüli éltető vágyunkat, a harezot s életünknek fűszerét a küzdelmet. Magyar ifjúság! mozdulj meg ! rázd le magadról a tespedésnek, a hangtalanságnak bilincseit. Legyen e nap, melyen megemlékezésünkkel Petőfi kegyeleteinek áldozunk, kiinduló pontja egy újabb küzdelemnek, mely egyedüli útja ogy jobb kor hajnalhasadásának. Kezünkben van a magyar iíiuság egyöntetű megnyilatkozásának ereje. Előttünk vannak a múltnak dicső példái,- Halljátok és értsétek meg tehát e halhatatlan költőnek szózatát, melyet e napon intéz hozzátok hogy: előre ! Karsay Gyula joghallgató a Talpra mag.yar-t szavalta el ifjú lelkesedéssel és tűzzel, mire az ünnep befejeződött s a tömeg a legnagyobb rendben szétoszlott. Egyéb fővárosi ünnepek. Szent Imre-kör ünnepélye. Márezius idusának ünneplését fényesen sikerült ünnepélylyel vezette be tegnap este a budapesti katholikus egyetemi ifjúság Szent Imre-köre. Az ünnepélyen, amely egyúttal a Szent Imre-szoboralap javára is szolgált, diszes és nagyszámú közönség jelent meg. Ott voltak többek között: Városi/ Gyula dr. kalocsai érsek, Firczák Gyula munkácsi, Zichy Gyula gróf pécsi, Prohászka Ottokár dr. székes- fehérvári püspökök, Hanuy Ferencz dr., Kiss János, Margalits Ede dr., Hagy ári Géza, Concha Győző, Csillag Gyula, Acsay Antal egyetemi tanárók, Glattfelder Gyula dr., Stieber Yincze apátplébános, báró Barkóczy Ilona, Révay Tibor érseki titkár, gróf Almássy né, Samassa János országgyűlési képviselő, Baránssky Gyula, Robiséi; Ferencz szemináriumi aligazgató, Erdösi Károly, a Szent István-Társulat igazgatója, Zsem- bery István dr., Krywald Ottó, Erndy Zoltán dr., Szeghő János miniszteri számvevőségi igazgató, Mihajlovits Béla dr. stb. A műsor első száma ünnepi nyitány volt, amelyet a 23. gyalogezred zenekara nagy pro- czizitással adott elő. Az elnöki megnyitó beszédet Németh Sándor joghallgató tartotta. Járossy Jenő szavalata után Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök tartotta meg ünnepi beszédét : ,_j (Prohászka püspök beszéde.) Vannak korok, korszakok a népek történetében — úgymond — melyeknek szimbóluma a tavasz. Mintha felpezsdülne a nemzetek vére, mintha lángot fogna a gondolatuk, mintha valami ősi erő vonulna végig > rajtuk : lelkesedni kell, tüzelni kell, teremteni kell. És ilyenkor vonulnak végig a világon a próféták. Akár a Szentirás prófétái az isten ihletében, akár az újak az erős érzés erejében. Egyik a lángész fáklyájával, a másik a szónak viharjával, a harmadik a virrasztó remény szent víziójában, de mindig ég, lángol, vágyik énekelni, dalos költő. És mind a szabadságról énekelnek, népeket ébresztenek s pj kincseket emelnek ki és foglalnak intézmények keretébe. 1848. márezius lo-ike is a szabadságnak ilyen' tavasza volt, a nemzeti ébredés, alkotások kora. Ezeknek az alkotásoknak érdemében a magyar katholikus ifjúságnak hatalmas része van és ez a szabadság eszméje a mai magyar katholikus ifjúságnak is, melyet nem kell a szabadságsze-i rctetre tanítani, mert már ég az lelkében, lángot fogott. Másokkal szemben az első szabadság a gon-, dolatszabadság s mivel a hit nemcsak gondolat, hanem igaz, nemes, szent gondolat, ezért a lelki- ismeret szabadsága kincse a társadalomnak. Ebből vezetjük le a szabadság intézményeképp a vezető eszméket, az erő szimbólumát, a tanító alkotó, az akaró szabadságot. Mint 1848-ban, úgy 1907-ben is a szabadság szolgálatában álló embereknek hinniük kell az eszményekben. Abban, hogy a jóság, szépség, igazság nem ideológia, nem hidegsugaru tükör, hanem, hogy mélységes szubstanczia. Hinni kell az eszmékben s hirdetni az egész világon. És ha igy hiszsxük és tiszteljük az eszményeket, akkor bele kell államink velük az életbe és áldozatokat kell tudnunk érettük hozni. Aki morzsákból élni és az igazság küzdelmes kardjával beérni nem tud, annak nincs missziója az eszmék szolgálatában. Ehhez csatlakozik a munka szelleme. Magyar- ország nem a munka társadalma, mert nem tud az eszmékért dolgozni és ezen a téren a magyar katholikus ifjúságra óriási szellemi feladatok várnak. Fel kell magába venni a modern tudás, haladás kincseit és ezekkel megadni a társadalomnak régi keresztény alakját. A munka fogja megteremteni a moderb magyar társadalmat. A magyar társadalom nem az a fészek, melynek párkányán a dalos madár elzengi bucsuénekét, hanem otthon, hol a tűzhelyen a honszerelem ég’, azt elhagyni nem szabad, de fel kell emelni a munka erejével. In servil ute dolor — in libertate labor: dolgozzatok és szabadok lesztek. Keresztény magyar ifjúság’! a szabadság kötelez a munkára, a jövő szabadságáért, boldogságáért kell dolgoznotok. »; Viharos tapssal és nagy lelkesedéssel fogadta a diszes közönség az emelkedett szellemű beszédet. A műsor következő számai gyanánt a 23. gyalogezred zenekara eljátszotta Liszt II. Rhap- sodiáját, Römer Karola operaénekesnő pedig magyar dalokat énekelt nagy hatással. Az ünnepélyt Margalits Ede egyetemi tanár hatásos záróbeszédé rekesztette be, amelyben a katholi- likus ifjúság védőszentjének, Szent Imre emlékének hódolt, s az emlókszobor felállítását sürgette meg. A főváros iskolái szép ünnepségek keretében ülték meg a sajtószabadság kivívásának évfordulóját. A VI. leer, községi felső kereskedelmi iskolában a megnyitó beszédet bozóki Lengyel Sándor igazgató tartotta, az ünnepség többi pontjait szava-j latok és felolvasások töltötték be. ' A Kazviczy-vtczai elemi iskolában Ábrányi- Horváth Mi a haza ? czimii melodrámáját adták elő Mandl István, Blum Lajos, Badaí Rezső, Zlinszky János, Neumann Ernő, Trommer Miksa és Schwarz Lajos növendékek. Az V. kér. áltami főreáliskola önképzőköre ma délelőtt sikerült matinét rendezett. Az ünnepi beszédet Brand Hugó VIII. o. tan. tartotta, mig szavalattal szerepeltek: Wolkenslein Imre és Lengyel András. A kilenczedik kerületi felső kereskedelmi iskolában Fillinger Károly igazgató és Bámló Lajos tanár mondottak ünnepi beszédet, méltatván abban márezius lo-ikének jelentőségét. A kilenczedik kerületi polgári fiúiskolában Vaszkő György igazgató beszéde nyitotta meg az ünnepet, mig az ünnepi szónok Böngérfi János tanár volt, aki a márcziusi ifjúság egyik kimagasló alakjáról: Jókai Mórról emlékezett meg hosszasabban s megsürgette a koszorús költő szobrának fölállítását. i A Deák-téri evangélikus nép- és polgári iskolában a növendékek énekkarának indulójával kezdődött az ünnepély, majd Mihalik Kálmán tanár mondott szép beszédet. Ezután a növendékek hazafias verseket szavaltak, s végül elénekelték a Himnuszt. Az I. kerületi fehér sas-téri községi polgári fiúiskola az intézet szépen díszített tornatermében nagy közönség előtt sikerült márezius 15-iki ünnepélyt rendezett. Hortobágyi Antal igazgató megnyitó szavai után Ágoston Béla tanár mondott ünnepi beszédet. Szavaltak: Szóregky János, Goldstein Dezső, Michina Ferencz, Szabó Sándor, Kárpáti Ferencz és Feuermann Ferencz. A „Bánk bán“, operából egy részletet sikerültén adjak elő:
