Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Midőn ide értek, úgy meglepte a láng- lelkű költőt a mauzóleum, hogy kapta irónját és egy gyönyörűséges költeményt irt a szenthely egyik párkányára. Abbéi tudom, mert a diákok sokszor emlegették, de a képzőtársaságban is, hol együtt volt a diákság szine-java, többször felhozták „no, Petrovics oly szép költeményt irt a gannai sírboltra, minőt még soha sem irt és nem is fog írni soha!“ Sajnos, hogy a költemény nem jutott birtokunkba, hogy beszámolhatnék róla. Ott lesz a nagy emlék a mauzóleumon, ha csak a viharok le nem törölték róla 1 A kik ott megfordulnak kutassák fel a sírboltot, Írják le és mentsék meg a feledéstől irodalmunknak bizonyára igaz gyöngyeit . . . Hogy meddig élnek az irónnal irt sorok, íme egy példa : 1851-ben egy gazdag szép köttsei leáoy elment Tolnába látogatásra rokonaihoz, Thassy Nina, s ott orozva agyonlőtték 1 Midőn hazahozták Köttsére hamvait, márvány emlékére irónnal emléksort írtam, mely még máig is olvasható. Petőfi nyomait, írásait pedig maga a noriasztó idő és halhatatlansás is őrzi... Puzdor egy gyönyörű, masszív aranyszelencét, rávésve a dicsőség és napsugaraktól fénylő név: Petrovics Sándor. A gomb elhelyezve benne egy babér- leveles vörös szalagon. Elmegy Petőfihez, megmutatja a kincset érő dobozt s ez mélyen meghatva köszönte meg a fiatal nábobnak ezt a gyönyörű gondolatát 1 . . . *
