Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

r

Azért Írtam meg ezt is, mert sem lapok, sem füzetek, sem a nagy költő életrajzaiban még sehol és soha leírva, megemlítve nem láttam.

A boldogult nemes szív után, akik családjából még élnek, kérem őket, kutassák fel szekrényeit, emléktárgyait, köztük kell lenni egy vastag szinarany doboznak a fentemlitett drága pitykével, melyet any- nyira szeretett, féltékenyen őrzött s ha meglenne, küldjék fel a Petőfi Múzeumnak, amelynek egyik legbecseseb emléktárgya lesz a halhatatlan bujdosásából, sanyarú katonaéletbői melyet oly sok bá- nat, kitörés, isteni humor között, aonyi dicsőséggel megénekelt ! . . .

*

Puzdor Gyula Ajkáról nekem 1902. jan. hóban irt egy meleg hangú, a múltakra emlékeztető levelet. Ezek voltak utolsó sorai. Többek közt hivatkozott Petőfi egynémely dolgaira; saját munkálkodása és költeményeire. Aztán kérte kiadott könyvveim közül a „BillÍKom“-ot, mely két kiadást ért. Én válaszoltam neki; a könyvvet elküldtem, előhozakodva a pápai szép napokról, az ,,Üstökös“-ről, mert már akkor úgy hívtuk Puzdorral a tüneményes embert . . .

Porladj I . . . Porladj ... az ajkai sírboltban nemes szív, a nagyok közt is a legnagyobb egyik hű barátja ! hiszen te porladva is élsz . . . S már szinről-szinre látod a mennyei világosságban azt, ki — mint előre megjósolta — „ott esett el, száguldó paripák közt... a harc mezején ..

Éa pedig a kor és az idők magasáról 65 év múlva leteszem e sorokat, mint élő virágokat sírotokra ! . . .

</(/ w -