Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Lehel vezér.

Első ének.’)

1.

Nem nagy hírű város Jászberény városa,

És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha;

De van abban egy kürt, van annak nagy híre, Akkora, hogy nem fér a jászok földére,

Kiterjed éjszak, dél, nyugat és keletre,

Mint a Tisza mikor szűk neki a medre,

Terjed a némettől a székely világig,

A lengyel határtól egész a horvátig.

2.

ügy bizony, hires kürt az a jászberényi,

Nem haszontalanság a felől beszélni,

Megérdemli a szét és jobban, mint sok más,

Mikre akárhányszor volt idöfogyasztás ;

Megérdemli a szét, nem is leszek fösvény,

Kutatva, melyik a legrövidebb ösvény ?

Széltében hosszában mondom el a dolgot,

Mit csinált az a kürt, ki kezében forgott,

3.

De hol is kezdjem csak, hogy megértsük egymást ? Mert hát tudni való, hogy én itt mostanság Nem Írástudóknak, nem az úri rendnek,

De beszélek szűrös gubás embereknek ;

Az Írástudók jobban tudják magok,

Mint én, a miket most mondani akarok,

Az uraknak pedig az ideje drága,

Rá sem érnek ilyen apró mulatságra.

4.

Nem is bánom, ha ők nem figyelnek,

A mint nélkülem el vannak ő kigyelmek,

Csak úgy el vagyok én ő kegyelmek nélkül, Egyiknek sem élek az emberségéből.

A kik ő előttük görnyesztik hátukat,

Lesve asztalukról a morzsalékokat S lesve ajkaikról a kegyes mosolygást:

Őket ez érdemes emberek mulassák.

5.

Megvallom őszintén, épenséggel mások Azok, a kiket én mulattatni vágyok ;

Nem a palotáknak fényes gyertyaszála Vagyok ón, hanem a kunyhók mécsvilága.

Alant születtem én szalmafödél alatt,

Soh, sem tagadom meg a származásomat,

Kis házikókra száll lelkem mint gólya,

S egyszerű nótákat kerepöl le róla.

«) A nagy költő eredeti kézirata után adjuk e nagybecsű töredéket, egy inegkezdett nagyobb höskölte- mény első éneket. A kéziratban a 2-dik énekből is van négy versbokor. Fájdalomé munkát be nem végezhette. Szerk.