Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

' hazafiak márciusi ünnepe mindig jobban kisebbedik jelentőségében és március 15-e nem lesz a polgárság ünnepe. Innen hirdettük akkor is, hogy a forradalmi munkásság lesz az, amely számban megerősödve, lelkesedésben megnőve el fog ide jönni és az a forradalmi érzés, amely a munkásságban van, el fogjál: űzni a szabadság hullafosztogatóit erről a helyről, (Éljenzés.) mert ők maguk lesznek azok, akik nyíltan kimondják, hogy nem leéli nekik a magyar né.p szabadsága, hanem C3ak a saját szabadságuk.

Ma már azután vitatják, hogy kié is Petőfi Sándor. Az Akadémiában is előadást tartottak arról, hogy Petőfi Sándor nem a népé, nem lehet tehát a szociáldemokratáké, hanem — az uralkodó osztályé. (Derültség.) Szegény Petőfi Sándor ! Ha élne, tudom, nem választaná az Akadémia a tagjai közé ... De különösképpen arra vagyunk kiváncsiak, hogy az Akadémia elvállaíná-e Petőfi költeményei közül és megkoszoruzná-e az Akasszátok fel a királyokat! . , , cilUÜ versét és azt, amelyikben azt mondja:

Itt a nyilam 1 mibe lőjjem ?

Királyi szék áll előttem,

Belelövöm bársonyába,

Hogy csak úgy porzik kínjába.

Éljen, Éljen a köztársaság!

(Zajos éljenzés.) Nos : ha az Akadémia elvállalja ezt a verset, — nekünk nincs kifogásunk ellene. Petőfi Sándor érzését, forradalmiságát A király és a hóhér, A király esküje, A királyok ellen, A királyokhoz és még egy egész sereg költeménye jelzi. Ha az Akadémia hive lett a világszabadságnak, az’egyen- lőségnek, ha ez a lojalitástól duzzadó testület magáévá teszi ezeket a költeményeket, ám fogadja el "Petőfit, ám koszoruzza meg... De én azt Íriszem, hogy ezt a Petőfit a népen kívül, a szervezett munkásokon, a szociáldemokratákon kívül senki- eem vallja magáénak ! (ügy van !) Az analfabéták testületé a parlamentben százszor bebizonyította, hogy nem akarja Petőfit. Akik meg az osztályválasztójog alapján ezeket a képviselőket küldötték be a parlamentbe a „magyar szabadság második születése napján“ : a koalíció győzelmén, azok a polgárok sem azonosítják magukat Petőfi eszméivel.

Azt hirdetik: saját maguktól adták meg a szabadságot. Akárhányszor olvashatták önök is, hogy a „nemzetközi bitangoknak“ hazafias érzésről nem szabad beszélniük. Ki van ez sajátítva — a fajmagyarok részére. — Grümcald Béla „Régi Magyarország“ -ában igy jellemzi ezeket a fajmagyarokat : „Azok a magyar földesurak , . . nem szeretik a magyar jobbágyot, mert önérzetesebb, nehezebben tűri az önkényt, ragaszkodik jogaihoz s azért Magyarországban és Erdélyben sok helyen a magyar jobbágyot kizaklatják és elűzik s az alázatosabb, türelmesebb szlávot, vagy pedig az oláhot telepitik a helyére* ... — Akár csak ma imá és a mai fajmagyar földesurakat akarná jellemezni (TJgy van!), akik tárgyalnak Kínával és Japánnal a — a kulik behozataláról. Akár csak a mát látnók, amikor a fajmagyarság osztálytörvényeivel arra törekszik, hogy a magyar munkás a Ounard hajóján Amerikába menjen, ha szabadságot akar. — Énnek a „fajmagyar“ uralkodó osztálynak a képviseletében — Grünwald szerint — több vármegye az 1811-i országgyűlésen lehetetlennek állította és tiltakozott a magyar nyelvnél's hivatalossá tétele ellen, mert — nincs senki a nemesség között, aki magyarul tudna . . .