Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Mzek a fajmagyarok. Ezek azok, akik most kamatoztatják azt, hogy „ezer évig föntartották a hazát“. A történelem lapjai bizonyítják, hogy akárhányszor esak lehetett — elárulták azt és hogy Magyarország él, az mindenkinek köszönhető, csak azoknak nem, akik ezt a népet ezer évig gyötörték és tiporták és ha lehetett, ki is irtották volna.

Nem, — a 48-as forradalom ideje nem az önként való lemondás korszaka volt. Nem mondtak le a fajmagyarok az előjogaikról, hanem mikor Pesten tüntetés volt, a pozsonyi országgyűlésen azt hiresztelték, hogy az országban ismét kitört a parasztlázadás. Erről a lázadásról keringő rémhírek következtében adták meg a „szabadságot“. A magyar szabadság- harc szükséges volt és utat nyitott a fejlődésnek, lehetővé tette azt, hogy mi most itt lehetünk ezeren és tizezeren, nem, hogy megköszönjük a

I szabadságot., hanem hogy kivívjuk az igazi szabadságot.' ... (Zajos éljenzés.)

Ezek az urak akkor is, amikor azt hitték, hogy lángban áll az ország, akkor is csak a középnemesség jogát biztosították és a középnemesség osztályuralmát akarták megerősíteni. Ugyanez a magyar országgyűlés hozta létre azt a választói jogot,amelynekalapján „választunk“: a cenzusos választói jogot; a jelenlegi fajmagyarok ragaszkodnak görcsösen hozzá {Le velük!), mert nem akarják eltűrni, hogy az ő szabadságuk helyébe a nép szabadsága lépjen és hogy igazi alkotmányos országban éljünk.

A második „szabadság“, amellyel „a gondolatot, a lelkiösmeretet, a földet, a2 embert szabaddá tették“ a — sajtószabadság volt. Mikor a pesti nép hírét vette annak, hogy ezt a sajtószabadságot 10.000 forintos cenzushoz kötik, elégette azokat a lapokat, amelyek ezt hírül vitték. A'választójog korlátozása és az vjságkaució volt az a két eszköz, amellyel — a néppel szemben — a saját osztály uralmuk szabadságát biztosították. (Úgy

van!) Üsengery, aki ugyan nem volt forradalmár, mondotta, hogy így a sajtóval a kormány szolgasága helyett, a töke szolgaságába sülyedünk. Igaza van, mert az uralkodó osztály megérti,

hogyan kell üldözni a kaucióval a munkásság szabadságát — és ha elvtársainkban nem lett volna a lelkesedésnek, az áldozatkészségnek olyan nagysága, a szocialista gondolatot e magyar szabadság mellett nem lehetne a világba röpíteni és akkor ma nem lett volna meg az a szabadságunk sem,’ amelyet áldozatkészségünkkel kivívtunk. {Úgy van !)

Azok a szabadsághö'sök, Petőfit kivéve, akiket mostanában a polgárság ünnepel, azokat az igazi, a következetes demokratákat éppenugy üldözték, ahogy üldözik ma. Üldözték Táncsicsot és a lapját, megölték, mert — véleményük szerint — „o léget egészen dögle- tessé teszi“, mert az igazi demokráciát hirdette, mert — ismét az ö szavaik: — „uszítja a parasztokat a kutyabörösdiek ellen“. — Akárcsak ma, amikor üldözik a „Világszabadság“-ot, mert „izgatja“ a földmunkásokat á — bőrkabátosok ellen.

A múlt és a ma szabadsághösei találkoznak; a maiak úgy ragaszkodnak előjogaikhoz, mint a régiek. A maiakat ismerjük mink nagyon jól. Amazokat is ismerte az a kor, amelynek Petőfije közibük vágott: Meddig tart ez őrült hangzavar még t Meddig bőgtök még a hon nevében ? Hát mink nem