Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
12 pesti Hírlap 1911. február 18., szombat. (Kártya-affaire a Lipótvárosi Kaszinóban.) — (Adakozás.) Néhai Weinstein Ignácné halála alkalmából koszorumegváltás gyanánt Politzer Zsigmond és neje a szünidei gyermektelepegyesület javára 40 koronát küldött hozzánk. — Friedlaender Lajos halála alkalmából koszorumeg- váltás eimén az elhunyt kollégái, a Barcsay-utcai áll. főgimnázium V. a) osztályának tanulói, 12 koronát küldöttek a nyomorékgyermekek otthona javára. — Weisz Lajos (Budapest) 11 koronát küldött hozzánk a budapesti izr. fiárvaház részére. — (Személyi hírek.) Miss Batcheller amerikai Írónő, aki legutóbb Becsben időzött s ott a királynál különkihallgatáson jelent meg, férjéivel, mr Francis B a t eh eile r-rel, Budapestre érkezett, ahol hosszabb időt szándékozik eltölteni. Bateheller és felesége mint előkelő külföldien résztvesznek csütörtökön az udvari bálon. — ti e- gyeshalmy Lajos min. tanácsos, máv. igazgatósági elnökhelyettes, három hét óta ágyban fekvő beteg. Izületi csuz bántalmai oly fájdalmasak, hogy még mintegy tiz-tizenöt napig nem járhat hivatalába. — Baross Géza miniszteri tanácsos, a postatakarékpénztár aligazgatója, influenzában megbetegedett. A betegség, amely mintegy tiz nap óta tart, már múlófélben van, de még mintegy nyolc-tiz napig ágyhoz köti a beteget. — (A második ágyulövés.) Lapunk csütörtöki számában megemlékeztünk e helyen Mr. Clark amerikai szenátorról, ki a newyorki községtanács ülésén az első nyílt ágyulövést dörren tette el az angol imperium ellen, midőn kijelentette, hogy az uj vámegyezmény egyenes beharangozása Kanada közelvárható annexiójának. A washingtoni kongresszus febr. 16-iki ülésén elhangzott Anglia ellen a második ágyulövés is, amennyiben Bennett képviselő nyílt ülésen azt az indítványt terjesztette a kongresszus elé, hogy az Unió elnöke Kanada annexiója dolgában lépjen érintkezésbe a londoni kormánynyal. Taft elnök a Bennett-féle indítványt — a sürgönyjelentések szerint — boszusan elhárította magától és kijelentette, hogy a kongresszus ilyértelmü határozatát nem hajlandó önmagára nézve kötelezőnek elismerni. A világ már most törheti a fejét, hogy mi történt voltaképen a kongresszusnak a febr. 16-iki ülésén, melyen ez a második ágyulövés elhangzott. Mert azt csak igen becsületes cs fölöttébb ártatlanul naiv lelkek hihetik el, hogy oly ponderábilis és okos politikusok, mint Clark, vagy Bennett — ötletszerűen sütötték el ágyúikat Anglia ellen, akóppen, hogy agresszív támadási szándékukról senkit a világon előzetesen nem értesítettek. Mindkét ur egy nagy és számottevő politikai párt tagja — n>em valószínű tehát, hogy politikai barátaikat tervükbe előzetesen be ne avatták volna, sőt majd<- nem kizárt dolog az is, hogy az Unió elnöke maga is ne tudott volna a készülő akcióról. Az azonban valószínű, hogy főleg a második, Bennett-féle ágyulövés alkalmatlan időben, elhamarkodva és nem a maga helyén hangzott el, s nyilván ez volt oka Taft elnök boszuságának is. Nem bizonyos, de lehet. Megesik ilyesmi kisebb keretekben is, amikor a rendező az őt rosszul megértő színészre megharagszik és boszusan elhárítja magától az egész dolgot. A nyolcvanas évek közepén pl. egy fiatal, vidéki színészt hozott Paulai Ede a Nemzeti színházhoz. Rábízott egy kényes szerepet és ő maga oktatta, mit miképpen kell csinálnia, hol kell ellágyulnia és hol kell „kitörnie“. Játék után hátat fordított a fiatal színésznek és még a köszöntését sem fogadta. Az kelletlenül szorongva környékezte meg a hatalmas direktort, hogy megtudja, miért haragszik rá? — Azért — förmedt rá Paulai — mert ön tönkretette azt a szép szerepet! — De hiszen ... kitörtem ... igazgató ur — — Persze hogy kitört — dörögte haraggal a direktor — de rossz helyen tört ki és ezzel letörte a darabot is. Már most csak azt tegye meg, hogy ne árulja el senkinek, hogy én tanítottam. Nem akarok tudni a dologról. Jó éjt! Ilyformán talán föl lehet vetni a diszkrét kérdést, hogy nem-e valami ilyesmiért hárította el magától a Bennett-féle indítványt a boszus Taft elnök ur? — (öngyilkos postamesternő.) Miklós Ida alkenyéri postamesternő, kit a napokban helyeztek át Brassóba, — mint onnan jelentik — pénteken reggel forgópisztolylyal szivenlőtte magát és nyomban meghalt. Semmiféle írást nem hagyott hátra, amiből az öngyilkosság okára lehetne következtetni. A postamesternő az utóbbi idó'ben nagyon ideges volV — (Petőfi iskolatársa.) Sárkány Sámuel nyugalmazott bányakerületi püspök és pilisi lelkész elhunyta alkalmából a lapok egy szóval sem emlékeztek meg arról, hogy a boldogult gyermekkori tanulótársa volt Petőfinek Sérszentlőrincen és Aszódon és sok érdekes visszaemlékezést közölt a költő gyermekkoráról. Az evangélikus szülők akkor messze földre elküldték gyermekeiket, hogy idegen szót tanuljanak, vagy hogy saját hitfeleke- zetük iskolájába járhassanak. Mivel az öreg Petro- vics evang. vallásu s akkor még jómódú mészárosmester volt, akit később is csak a rokoni szeretet, a jószívűség, meg az árvíz tett tönkre, de nem a saját könnyelműsége, Sándor fiát Sárszentlőrinre küldte az ottani ev, algimnáziumba. Édesanyja, Hróz Mária, vitte el, ő Íratta be. Kosztra Hittig János jegyzőhöz, Sebestyén Gyula nagyatyjához adta, aki régi kalendáriumába fel is jegyezte: 1831. szept. 28-án hozzám jött Petrovics Sándor kosztos deák Szabadszállásról, 12 frt egy hónapi fizetés mellett. A deák szükségeire hagyott itt az édesanyja tiz frtot.“ Alább: az atyja öt irtot. A jegyzőnél lakótársa volt a most elhunyt Sárkány Sámuel és itt kötött sírig tartó barátságot Sass Istvánnal, akit a költő legkedvesebb klasszikusának, Horátiusnak, az ódáival ajándékozott meg s ezen legrégibb barátjának nevezte. Sárkány Sámuel feljebb járt, mint ő, de idősebb is volt egy esztendővel. Petőfi most nyolcvannyolc éves lenne, Sárkány pedig nyolcvankilenc volt. Egyetlen tanáruk Lehr András volt, mind a négy alsó gimnázium tanulói egy tanteremben voltak elhelyezve. Petőfi itt a legjobb tanulók egyike, s igen komoly, kevésbeszédü, magány tkedvelő gyermek volt, aki az idősebbekkel szívesen barátkozott. Apja 1833-ban Pestre adta, ahol szintén az ev. gimnáziumba járt, de itt már nem volt olyan jó bizonyítványa. 1835. szeptember elsején tehát Aszódra küldte, ahol ismét együtt tanult Sárkány Sámuellel, akinek újra lakótársa volt. Sárkány levele szerint, amelyet később Onpolyihoz intézett s 1879-ben két napilap is közölt, fenhangon szeretett tanulni, ami nagyon boszantotta lakótársait. Sokszor hevesen deklamált és lakótársai bedugták a fülüket, hogy tanulhassanak. Petőfi azonban gyorsan megtanulta a leckéjét, aztán sarokba dobta a könyvet és játszani ment. Koren tanára egyszer bezáratta az iskolába és Sárkány vitt neki kenyeret. Petőfi itt együtt tanult István öcscsével s a természetrajz kivételével mindenből kitűnője volt. Sárkány Sámuel az 1836-iki iskolai év után Pozsonyba ment. Szerinte a költő gyermekkorában is vékony, hosz- szu nyakú, előrehajlott termetű volt, sörtés fekete hajjal, észrevehető orrhanggal s télen is kihajlott inggallért viselt. Selmeci diák korában rossz bizonyítványt kapott, apjától Pesten megszökött és beállott a Nemzeti színházhoz statisztának. Álnevet vett föl, hogy szülei meg ne tudják hollétét. Ismeretes, hogy a költőnek szabálytalan fogsora volt, egyik foga pedig erősen kiállott. Egyszer Sárkány Pesten találkozott vele és rákiáltott: —- Szervusz, Petrovics! A költő zavarba jött s haragosan mondta: — Csalódik ön, én nem vagyok Petrovics. — Ne tréfálj, Sándor, hisz a fogad is elárul. A költő erre félig komolyan, félig tréfásan felelte: — De úgy van, barátom, én nem vagyok többé Petrovics. Atyámmal keményen meghason- lottunk és kitagadtuk egymást. Azzal ott is hagyta Sárkányt, aki visszaemlékezéseiben csöndes, de különc hajlamúnak mondja. Hangja nem volt, a zajos társaságot nem szerette, ha belekerült, csöndesen elmélázott. A nevetés nem állt jól neki, elszánt komolyság illett az arcához. Kiálló bal szemfoga olyan furcsává és szokatlanná tette az arcát. Adomázni nem tudott, hiányzott nála a leleményesség, a kedv és a lele- lémenyesség egyaránt. Egyszerűen, de átgondoltan beszólt. A lángszellemet azonban ekkor még senki sem sejtette benne. Sárkány Sámuel később baráti körben igen sokat beszélt Petőfi gyermekkoráról, aki már akkor is szerette az egyedüllétet, a nagy költőket, a történelmet, olyan betűket vetett, mintha csupa gyöngyszemeket fűzött volna össze. Nem lehetetlen, hogy az elhunyt püspök hagyatékában is lesz egy pár értékes Petőfi-ereklye. — (Kitüntetett nagykereskedő.) A király Alexander Jónás zágrábi nagykereskedőnek, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany, érdemkereszt-et adományozta. < . i . A Liptóvárosi Kaszinó baccarat-termében kínos incidens történt csütörtökön este. Az összeszólal- kozás Dick Péter vállalkozó és Nyíri József között történt. Tulajdonképen alig volt ok arra, hogy az ellenfelek hangos botrányt provokáljanak. Az összeütközést Dick Péter intézte, aki már ismételten csinált afíaireket a kaszinóban. Nyíri József, aki a kaszinónak régi és kedvelt tagja, a csütörtöki baccarat-játéknál Dick Péter mögött állott. Mind a ketten poentőrök voltak, az utolsó játszmánál azonban épen annyi pénz maradt a bankban, amennyivel a vállalkozó tétjét kifizették. Nyíri tétjére már nem jutott pénz, mire Nyíri József, a játékszabályokra hivatkozva, megismételte, hogy az ő tétjét kell kifizetni, mert kisebb összeg volt, mint Dické. Itt támadt az affaire. Dick durván rátámadt Nyírire, sértő kifejezéseket használt, erőszakoskodott s a baccarat-teremben parázs botrány kerekedett. A kaszinótagok vették körül az ellenfeleket, nehogy tettlegességgé fajuljon az ösz- szetüzés. Most pedig lovagias útra terelődött az affaire, amelynek megtörténte annál inkább sajnálatos, mert olyan kaszinóban zajlott le, ahol az úri modor és a tagok egymással való érintkezése mindig kifogástalan. A baccarat-bizottság különben Dick Pétert már ki is zárta a kártyatermekből. — (Kitüntetett szerb politikusok.) A király az Ausztria-Magyarország és Szerbia között kötött kereskedelmi szerződés megkötése alkalmából több szerb funkcionáriusnak rendjel-kitüntetéseket adományozott, a többi között Pasics miniszterelnöknek a Lipót-rend nagykeresztjét és Milovanovics külügyminiszternek az I. osztályú vaskorona-rendet. — (Akinek a nevében mást temettek el.) Bonyodalmas és nem mindennapi esemény történt Nyitrán. Lénárt Dezső álsószéli lakos nehány hét előtt átiratot kapott, amelyben arról értesítették, hogy mostohaanyja, özvegy Nagy Ferencné, a nyitrai kórházban hirtelen meghalt. A temetésre Lénárt családjával Nyitrára érkezett, ahol a temetés meg is történt, anélkül azonban, hogy Lé- nárték a holttestet láthatták volna. Lénárt pár héttel a temetés után arról értesült, hogy mostohaanyja Pográny községbe ment. Utána járt a dolognak és meggyőződött róla, hogy Nagy Ferencné csakugyan él. Lénárt bejelentette az esetet a hatóságnak. A vizsgálat megállapította, hogy Nagy Ferencné néven más valakit temettek el, de hogy kit, azt még nem tudják. Kiderült, hogy a nyitrai anyakönyvvezetői hivatalban tévedésből Nagy Ferencné halálát jelentették be s igy került ki a téves hivatalos halálozási értesítés is, — (Gondos anyák) a hideg időszak beálltával megfogadják az orvosi tanácsot, s gyermekeiknek Csukamájolajat adnak. E célra legajánlhatóbb a Z o 1 t á n-féle, mert kellemes izü, szagtalan s ezért gyermek, felnőtt szívesen veszi. , — (A pestis.) Bécsből táviratozzák: A chi- nai követség közli, hogy április 3-án Charbinban nemzetközi pestis-konferenciát tartanak, melyre a meghívókat már az összes államoknak szétküld- ték. Ausztria-Magyarország is résztvesz a konferencián. A chinai régensherceg nagyon élénken érdeklődik a pestis állása iránt és erélyes intézkedéseket követel annak mielőbbi elfojtására. A régensherceg kívánságára egy nagyon magasrangu chinai hivatalnokot, aki erészbeni kötelességét elmulasztotta, visszahívtak Mandzsúriából. A chinai hadseregben most nagyszámmal alkalmaznak katonaorvosokat és remélik, hogy ilyen módon sikerülni fog a pestist a hadseregtől távoltartani.1 — Heidelbergből táviratozzák, hogy a chinai kormány felszólítására három német orvos Chinába utazik, hogy a pestist tanulmányozza. — (Féltékenységi dráma a bálon.) Véres fél- tékenységi drámát jelentenek Kassáról. Borisz József perényi legény féltékenykedett Tamás Józsefre, aki sokat forgolódott Borisz kedvese körül. A feldühösödött Borisz megöléssel fenyegette Tamást. Mikor Tamás erről értesült, nehány társa jelenlétében kérdőre vonta Boriszt, aki felelet helyet kést rántott és markolatig döfte Tamás nyakába, aki összeesett és azonnal meghalt. A gyilkost letartóztatták. — (Vonatösszeütközés.) Darány állomáson — mint Barcsról jelentik — az 3014. sz. személyszállító vegyesvonat tolatás közben, hibás váltóál- litás, illetőleg késői fékezés következtében összeütközött egy ott veszteglő tehervonattal, aminek következtében négy kocsi megsérült. A személyvonaton lévő utasokban kár nem történt. A vonat egy órai késéssel érkezett Barcsra. ________i, . ,
