Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

tyár-élet. A puszták eme lovagját Petőfi költészetében is kiséri a nép ama nemes szánalma, mely e szilaj, de gyakran nemes vonásokkal biró lelkű emberekben a társadalom üldözöttjeit s a törvények hibáinak áldozatait látja.

De Petőfi lelke nem marad meg örökösen a szülőföld szűk határaiban, hanem átröpüli csakhamar a haza egész területét síkságaival, völgyeivel és bérceivel együtt. És Honfidalában egy magasztos honszeretet hangjain énekel. Érzi, hogy egész lénye, egész mivolta, minden érzése és szeretete nem lehet másé mint hazájáé és tudja, hogy keble tiszta és megszentelt, mint egyr templom, hogy e templomban az oltár a haza képe. És ha szükség, saját kezével dönti le e templomot, csakhogy az oltárkép megmaradjon és összeros- kadó keblének végső szava is imádság lesz a hazáért. De tudja azt is, hogy ez érzelem szent és titkos, mint a mythosok rejtélye, hogy azt nem szabad profanáim, mint ama szájhősök, kik e korban is és később is annyiszor vették ajkukra a haza szent nevét.

De én nem mondom senkinek,

Ki nem kiáltom í Legkedvesebbem hogy te vagy A nagy világon.

Hanem titkon, de híven kiséri a haza minden léptét, mig elérkezik oda, hol hívei a sorstól uj fényt esdenek a haza szent nevére és ott ki fogja üríteni azt a poharat, melynek tartalma keserű lesz a haza szomorú sorsa miatt ömlő könyeitől.

Az alig huszonkét éves ifjú itt halni akar a hazáért. Vájjon nem affektált-e ez érzés, vájjon nem ter- mészetellenes-e, hogy ifjú ember, ki egy fényes jövő küszöbén az élet minden reményével eltelten áll, a halált óhajtja akkor, mikor a közvetetlen veszély által még nincs konkrétté téve a haza abstrakt fogalma ? Nem, mert Petőfi az emberiség ama kevés kiválasztottjaihoz tartozott, kiknek végzetük volt ama szent és nemes eszméket, melyeket hirdettek, vérükkel pecsételni meg. O egyike volt az igazság ama birtokosainak, kik tanúságot tettek ama felsőbb hivatásról, mely őket az emberiség vezér-csillagaivá rendelte.

De Petőfi nem maradt meg a hazafias elmélkedések fennszárnyaló körében, hanem rátért ama tényleges viszonyokra is, melyeknek felismerése és tudata oly hatalmas lökést adott nemzetének a hazafias érzések általánosabbá tételére. 0 érzi azt a nagy különbséget, mi a múlt fényessége és a jelen sötétsége, sivársága közt van. Kételkedik a nemzet életre valóságán és jövőjén; épp úgy bizalmát vesztette, mint mindany- nyian a haza legjobb fiai közűi a magyar nemzet ébredésének első korszakában.