Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
bői való visszaemlékezéseit. A följegyzések teljesen értéktelenek és érdektelenek voltak, a mit meg is mondtam Mártonnak, egyúttal hozzájővén, hogy talán az ő emlékeitől csinálhatnánk valamit a hatvanadik évforduló alkalmával. Láttam rajta, nagyon jól esett neki, hogy emlékei ily előkelő színben tűntek föl előttem. Azt felelte, hogy majd gondolkozni fog és leírja. Beleegyeztem. i -vi 'Egy hétig nem láttam Mártont, "Akkor megjelenj sápadtan, beteg külsővel, zavaros tekintettel. >— Mi baj, öreg'? *— Nagy szerencsétlenség történt velem, nagyságos ur< — Valami családi haláleset? — Jól mondja, nagyságos ur, haláleset, — Fogadja őszinte részvétemet, i— Fogadom is, mert fogadhatom «,, pedig nem úgy van, a hogy a nagyságos ur gondolja. De rám nézve ez a legnagyobb szerencsétlenség, a mi érhetett volna. Képzelje el, a nagyságos ur, leülök, hogy megírjam a nagyvennyolc-negyven- kilencediki dolgaimat, az én dolgaimat, és nem tndom. Nem emlékszem semmire. Kiveszett 'a fejemből egyszerre minden. Talán, hogy influenzás voltam az őszön és ez a fejemre adta magát ? De tény az, hogy nem emlékszem semmire. A könyei kicsordultak az öregnek és én megértettem a fájdalmát. Ezek a visszaemléke- ; zések valósággal a családi ékszerek szerepét ját
