Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

szották nála. Ez volt minden vagyona, büszkesége, szeretetének tárgya és most hiába minden, Csűri, csavarja, erőlteti az elméjét,' nem jut eszébe semmi. Majdnem szamárságot követtem el, mikor azzal akartam megvigasztalni, hogy ugyan, édes Márton bácsi, úgy sem értek semmit a maga visszaemlékezései, olyan volt minden közlegénynek, nemcsak magának. De aztán eszembe jutott, hogy ezzel a jóindulatú vigasztalással még jobban elkeserítettem volna az öreget. .Végre aztán eszembe jutott mégis egy okos dolog.

— Nézze csak, Márton bácsi, maga nekem olyan sokat beszélt már, ha egy kicsit erőlködöm, egészen jól össze fogom állítani az emlékeit,

— Az Isten áldja meg, nagyságos ut, próbálja meg, hátha aztán úgy lassankint minden eszembe jut«

! ' __ _

És igy történt, hogy én voltam az, a ki

| megírtam az öreg Szilva Márton 48-as honvéd- közlegény emlékiratait, pedig Isten látja lelke- met, csak annyit tudtam róla, hogy melyik zászlóaljnál szolgált, s véletlenül e zászlóalj története megvolt a könyvtáramban. És az öreg ráismert az emlékeire s nagv örömmel elfogadta és őrzi az írást, ?

És Isten előtt bizonyára jó cselekedetet műveltem, mert visszaadtam egy öreg embernek lelke nyugalmát, megtaláltam elvesztett családi kincseit.