Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfinek harmadik iglói költeménye a képzelt tárgyú Heine-szerü vers :

Egy asszonyi állathoz.

Megláttuk egymást, és a szerelem Mindkettőnk szivében lobbot vetett.

Fölösleges volt minden vallomás,

Értők a kölcsönös tekintetet.

Alig múlt egy nap, már csókoltalak,

S te vissza csókolál és öleiéi.

Te is leány vagy, édes angyalom,

Egy szikrával sem jobb a többinél.

Miként folyammá nő a kis patak,

S miként tengerbe vész el a folyam : Szerelmein akkép napról-napra nőtt,

S lett végre tenger, mély, határtalan.

Láttam piruló arcod hajnalán,

Hogy boldogságom napja újra kél.

Te is leány vagy, édes angyalom,

Egy szikrával sem jobb a többinél.

Boldogságomnak napja újra kelt.

Boldogság napja volt égő szived,

A mely szemedbe szállt, s onnan reárn Elolvasztó sugárokat vetett.

Minő boldogság volt, ha háborgó,

Felindult kebleden pihentetél!

Te is leány vagy, édes angyalom,

Egy szikrával sem jobb a többinél.

Együttlétünknek végső napja jött.

Tán mindörökre vállandók valánk;

De gondolám, nyugtatva magamat:

Vár még egy este boldogsága ránk.

Az este eljött. Éppen bál vala.

Te bálba mentél, hozzám nem jövél.

Te is leány vagy, édes angyalom,

Egy szikrával sem jobb a többinél.1*)

**) »Először: Összes Költemények. Eredeti kézirata a Kovácsféle kéziratok A csoportjában van. — Az iglói röpke amourette tárgyáról semmit sem tudunk.« Havas jegyzete, II. 533.