Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

\

Mind a három költemény csak másodrangú alkotása Petőfinek. Úgy látszik, hogy a csöndes pihenés meglankasztotta lelkének szárnyait.

Mielőtt Petőfi eltávozott volna Iglóról, Pákhné- nak gondja volt reá, mintha csak saját fiát kellett volna útra bocsátania, hogy rendbe hozza, kitataroz- tassa Petőfiuek egész ruhatárát, melyen, mi tagadás bizony meglátszott, hogy költő a gazdája. Fekete gubája, melyet »Egy telem Debreceniem című költeményében megörökített, mint már egészen használatlan utiruha Pákhéknál maradt, kik az érdekes rongyot éveken át ereklyeül tartogattak, mígnem valaki elidegenítette tőlük.

Végre elérkezett az elválás ideje. Petőfi május 23-adikán elhagyta Iglót, érzékeny búcsút véve a Pákh-családnak mindenik tagjától. Úti jegyzeteiben ekképen emlékezik meg iglói tartózkodásáról:

»Kedves, patriarchalis család! nem foglak én elfelejteni téged. Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Europa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Europa, szive pedig a fiatal Amerika, hol végeden őserdők zöldéinek, a7 életkedv és remények erdői; nem fogom elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám ... és nem fogom elfelejteni gyermekeiket, miként nem a fának lombjait, melynek árnyékában oly édesen pihentem. És vannak még többen Iglón, kik célokat elérték, ha az volt a céljok, hogy örökre emlékezetessé tegyék ott mulatósom idejét, mi három hétig tartott.«

»Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói s tájéka egyiránt gyönyörködtettek. A Kárpátok egészen oda látszanak, de ottlétem alatt tán sohasem álltak köd- vagy felhőtlenül; s e derü-boruban úgy tetszettek nekem, mintha volnának a természet oltára s a felhő és köd körülötte a tömjénfüst.«

Tovább utazásáról pedig ezeket írja:

»Kissé ködös reggel volt, mikor Iglóról elindultam Rozsnyó felé. Vissza-visszanéztem a Kárpátokra . . . alig látszottak a homályban . . . szinte nem tudtam képzelete vagy való? . . . mint mikor emberekkel találkozunk, kiket álmunkban láttunk-e, vagy csakugyan régi ismerőseink-e, nem tudjuk. Végre eltűntek előlem, mert magas bércek határta- ; lan fenyvesei közé jutottam.«