Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

fogható a világon még nem volt. Korábbi években tudta is Petőfinek számos költeményét kívülről, de most már elfelejtette. Petőfi karakterében a hajthatatlan büszkeség, a dölyf tetszett neki legjobban.

— Lássa, gróf ur — mondám — nekünk, szegény embereknek Petőfi Sándor speciális vigasztalásunkra szolgál.

— Hogy érti ezt ?

— Úgy, hogy az emberiség egyik legnagyobb zsenije egy szegény parasztmészáros családjában, nádfödeles kunyhóban látta meg a napot, nem pedig Esterházy hercegnek a palotájában. Lássa, a sors ilyennel rekompenzálja a szegény embereket. Önöknek megád mindent, a mi az élet kényelméhez, kellemességeihez és szépségeihez tartozik. Annak a szegény parasztembernek pedig lehajit egy csillagot az égből, hogy homlo| kára tűzhesse és tündököljön vele.

— Ez véletlen dolga. Egy zseni épp úgy születhetik mágnáscsaládban. Ott van Széchenyi

.István.

— Igaz, de valószínűbb, hogy nem ott születik. Hánv mágnás születik évenként nálunk és hány parasztember? Tiz millió ember közt hamarabb akad zseni, mint kétezer ember közt.

Ezen az utón állapítottuk meg azt is, hogy jövőre hogy fogjuk egymást szólítani. Én ugyanis kegyelmes urnák szólítottam, a mi ellen tiltakozott. Erre kijelentettem, hogy mél- tóságos urnák fogom szólítani, noha őt a kép