Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

viselői; többnyire gróf urnák szokták titulálni. Erre azt mondta, bogy ő meg engem nagyságos urnák fog szólítani, a mire én megjegyeztem, Hogy ez ellen nem is tehetek kifogást, mert bár a cim roppant elkopott, azért képviselőnek mégis dukál. Ettől kezdve igy tituláltuk egymást,

a hányszor csak együtt voltunk,

*

Mikor a Royal-szállóból bejövét találkoztunk, az is valami heves pártértekezlet után lehetett, mert eljött velünk vacsorázni. Kocsija lépésben haladt utánunk, mi pedig törtük át magunkat a tömegen, miközben ő hangosan, elmondta véleményét a mai nap szereplőiről és eseményeiről. A tapintatlanságot, stréberkedést kíméletlenül szokta ostorozni s e tekintetben néha a pártnak kitűnő szolgálatokat tett, mert sok olyanra vállalkozott, a mit más nagyon kényes dolognak tartott volna, de a mi Károlyi Pistának, erős pozíciójánál fogva mindig sikerült. '' ; l' ' '

Körülbelül az Andrássy-ut táján jött velünk szemben egy negyvennyolcas honvéd, az öreg honvédek ismeretes uniformisában. Károlyi Pista nagyot kiáltott rá, mikor meglátta: — Jó estét, Márton! Hogy van, hova megy ? >

Az öreg harcos visszaköszönt s kezeltek' a gróffal. Még egy darabig beszélgettek, aztán to- Tább haladtunk. A gróf igy szólt: ff-— Ez a legbecsületesebb, ember, a kit^ éle- |