Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
Vagy nézzük meg A felhők c. költeményét. (Pest 1847.) A költő benyomásait a változó felhők okozták, melyeket annyira szeret, hogy ha madár volna, csak köztük szállana, ha festő volna, csak felhőket festene. A költemény 9 versszakából a 3 első a szeretet rajza. A következő 3 a felhők változásainak lyrai képeit adja, melyeket néha szendergő gyermekeknek, máskor haragos vad férfiaknak lát, kik a viharral, e zsarnokkal élethalálra vinak, máskor hü lánytestvéreknek, melyek a beteg ifjú, a holdvilág körül virrasztaDak. A 7-ik versszak átmenet, melyben megmondja, hogy minden változásban látta őket s mindenikben szerelte. Do noha a költemény eddig is telve van lyrai vonatkozásokkal a felhők és a költő lelke közt, a költemény lyraivá kivált a következő sorok által lesz: Miért vonzódom úgy hozzájok ? Ezekből látható Petőfi módszere. Előre bo- I csat egy tapasztalatot, melyet a hangulat hatása alatt lelkében érzelemmé dolgoz fel s e lyrai érzelem megtenni, magával hozza a legtermészetesebben belőle eredő lyrai és egyéni gondolatokat. Ácnde igen sokszor teszi azt is, hogy a valóságnak azt a jelenetét vagy mozzanatát, mely ráhatott, elha'lgatja s egyenesen az érzelembe, az érzelem kifejezésébe kap. így származnak mondhatni legcsodálatosabb költeményei, melyek közül csak egy párról kívánok e felolvasás tartalmához mérve szólani életének különböző idejéből. Midőn 1845. nyarán és őszén Mednyánszky Bertába volt szerelmes ós hozzá a Szerelem gyöngyeit, a lyrai költészetünkben korszakot alkotó költeménysorozatot irta, a szerelem hatása alatt egyik legcsodásabb költeménye született a való benyomás hatására, melyben oly rendkívüli erővel foglalja össze életének összegét, mint még csak egynek s akkor is a szsralera hatására. Szép őszi napok voltak akkor; fénylők, szelidak, csöndesek, aminők sera, mint ismeretes, hazánk egyik legnagyobb bübája, midőn a természet néma szentegyházzá válik, melynek bübáját a költő nem egynek fejezte ki s mindig utólérha- teilc-n finomsággal és gyöngédséggel. Mindezt most nem mondja meg nekünk, hanem szerelméről s a szivében lakó halálsejtelemről, szabadságimádásról, az őszi hangulatról mindazt, amit az édes valóság szivében kifejtett, egy bámulatos tökélyü költeményben számol be, mely igy szól: Ha az Isten ekkép szólna hozzám: stb. IV.
