Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

zésekből merítette. Ha nem éppen tapasztalatból, hanem egy érzelmi állapotból, meghatottságból vagy hangulatból indul is ki: rögtön a valósig képei, adatai röpkédnek leikébe s mintegy meg- förödnek érzelmeiben, mint a madarak a napsugarakban. De ennek így is kell lenni. A lyrai költésben minket elsősorban nem is a költő tapasztalatai érdekelnek, nem a sejtett valósig; hanem az, mi a valóság hatására a lyrai hö.tö lelkében történik s amit e hatás alatt a legegyénibb módon el tud mondani erőlködés é3 affektáció nélkül. Mert nem valóban költői csak az, mi a napi benyomásokon túl van, ezek körén felül áll, mi őket állandókká teszi, nekik oly értelmet, értéket, jelentőséget ad, melylyel magokban még nem bíznak.

Vegyünk egy példát. A költő 1847. aug. 20-ika tájt egy bántó levelet kapott Júliától, mely neki oly mélyen fájt, hogy ezt két költeményben is kifejezte. Ezek közül a Szép levél címűt

kitörölte a kéziratából, a másikat Megbántott a rózsám címmel benfaagyta. Ebben esak röviden említi az esetet:

megbántott a rózsám nagyon, stb.

Minket e dologban nem az összezördülés érdekel; hanem a költő, amint ez hat rá; s már az első négy sorban megkapjuk egyénisége épp oly naiv, mint kedves nyilatkozatát, ami nem volt benne a tapasztalati tényben. De még inkább megkapjuk ezt a következő sorokban:

Azt gondoltam, hogy sebemet stb.

íme, ez az elragadó szeretetreméltóság a költő egyéniségében s nem a tapasztalati tény az, ami lyrai becset ad az apróságnak. Hiszen az mindennapi dolog, hogy jegyesek összevesznek ; de ahhoz már egy lyrikus kell, sőt éppen Petőfi kell, hogy ezzé váljék a lélekben.

Vagy lássunk egy látszólag közömbös költeményt, melyet nem célzat nélkül változtattunk ki. Midőn a költő szivében Julia iránti szerelmével 1846. nov. havában Pestre visszatérő útjában Debrecenben időzött, Könyves Tóth Janka, a rét. pap mostoha lánya, megkérte, hogy az akkori szokás szerint Írjon neki egy emléklapra pár sort. A költő megtette. A kis költeményben Petőfi egy egészen természetes kiindulást vett alapul, mely megfelel egy 15 éves lányka lelki életének, akit ő végre is alig ismert.: Szived bölcsőben fekvő csecsemő; stb.

Ez eddig lehet általános vagy közvetetten tapasztalati tény is. Ámde a költő ekkor Szat- márról jött Debrecenbe, szivében szerelmével és azzal a tudattal, hogy Julia őt szereti. Mi természetesebb, hogy a gyermeklányn&k irt sorok e boldog szerelem hatása alatt folytatódnak, rájok a saját boldog szerelme leheli a maga melegségét, midőn igy folytatja:

De majd fölébred és keservesen sir . . . stb.