Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

azért történnék vele, hogy megénekelje. Mintha minden érzést csak azért érezne át, hogy dalok fogzása legyen.*

Ez az élónk érzés, mondhatni ez a tisztelet

a valóság iránt és az a mód, amint benyomáBai- ■ nak saját érzelmei kohójában uj jelentőséget bir adni: teszik együtt véve az ő lvrai egyéniségét. Ezek öt a lyrában két főtulajdon birtokosává tették: ezek elseje az eredetiség, mely csakis ilyenek által nyerhető; más szóval ez az az őszinte kényszer, hogy ne utánozzon senkit, legalább nem készakarva; a második az a termékeny intuitio, mely nála is, mint annyi nagy költőnél, igen gyakran pótolta a tudást és fölfedeztette vele a körülte hajlongó életben és természetben azokat a tárgyakat, melyek lyrájához találtak.

Ezek tették, hogy egy, az ő idejében oly mesterkélt rhetorikai Iyrával, amint Arany mondja: a cifra szókkal szemben fölfedezni látszott az életet s a lyrai ékesszólást. Ezért válhatott ő kö tőileg a természetben is fölfedezővé, melynek szemléletére mintegy uj, külön érzéke volt s nemcsak az bámulatos nála, amint kifejezte a természet képei s az érzelmek kölcsönhatását és belső érzelmei kapcsolatát, hanem érzésekre és eszmékre ragadtatott a természet (élő és élettelen) oly képei által, melyek eddig nem látszottak költői tárgyaknak; szeme volt az egész természet iránt s meg tudta látni az addig lenézett vidéket, állatot, növényt, mint Isten teremtményeit a szépség képei gyanánt. Vagy mint Arany mondja, összehasonlítván öt a természetvizsgálókkal : .Valamennyien sem érnek föl veled a természet vizsgálatában. Ok a természet körmeit, haját stb, te lelkét vizsgálod — s kérdem : melyik nagyobb ? Amaz mesterség — ez művészet.* (Levele 1847. febr. 28.) De ez a meg jegyzés talál a Petőfi által felfogott egész külső élet lyrai szemléletére is, miáltal a maga korában költészetünkben nemcsak átalakította a lyrát, hanem határait is kitágította.

De ha megfigyeltük emigy azt, hogy Petőfi lyrai költészete a leghelyesebb alapra, a va'ódi életre támaszkodik; ezzel egyszersmind azt is ki akartuk az előbbiekben fejezni, hogy költeményeiben nemcsak tapasztalatai vannak letéve. Már az előbbiekből is kiviláglik az, hogy az ő realitása alatt csak azt kell érteni, hogy amit megénekelt, azt meg- és át is élte. De valamint egy valódi lyrikus sem, ő szintén nem volt csupán egykedvű tökre a valóságnak; nála minden tapasztalat lyrai érzelemmé változott még akkor is, ha ritkán tapasztalatait olvasmányaiból, társadalmi érintke-