Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

másnál s midőn a kortársak ezt már Versei első gyűjteményének megjelenésekor (1844) guny- nyal és megrovás gyanánt emleget1 ék: e körülmény a közvéleményt egy oly költői elv megvita- tatására vezette, melynek némi nyomát az irodalom

is megőrizte, minálunk azonnal a lyrai költés lényegére fordította a figyelmet jobban, mint valaha s a kérdést a közvélemény eldöntötte és költészetünk azonnal megértette és megérezte. Nem érdektelen megjegyezni pl., hogy Erdélyi János már 1844. januárjában azt irja róla : „úgy tetszik, hogy akár örömet jó humorral, (csakhogy itt őrizkedjék a soktól) akár a szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki oly életének kell lenni, hol közel van hozzá minden költöi anyag s nem kell zaklatni a fantáziát képekért s érzésekért“.

E korai adatok, melyek Petőfi föllépését már mintegy űdvözlik, amily érdekesek, épen oly természetesek. Amennyit mi megtudhatunk a lyrai költő eljárásából, az általában mindig és mindenütt abban áll, hogy imgizleli, befogadja, sőt fölkeresi a lehető legtöbb tapasztalati benyomást, vary a mintmondani szokták: megéli őket. Ezzel aztán lelkében öntudatlanul átalakulnak, hatásukra érzelmei és eszméi támadnak, lelke ezek által megtermékenyül; de ő művészi erejénél fogva biz uralkodni rajtok s el tudja rendezni. Mert hiszen a természet s az élet végheteteílen, keze ügyében van mindenkinek; de csak a művész tud a benyomások közül választan;; a nem művészi lelket elnyomják, kimerítik, elernyesztik, uralkodnak rajta s legfölebb mint egyszerű tapasztalatok maradnak vissza a lélekben. Tehát a lyrai költő nem magából, hanem azokból a benyomásokból merit, meiyek milli »• csatornák omlanak leikébe a földről, az égből ; ki bírja hallgatni a természet beszédét s neki cl is mond gyakran olyanokat, amikre mások siketek maradnak, miközben érzelmeinek természetes ereje átragyog mindazon, amit átélt. Ekképen » benyomások hatására a kedvező pillanatban támadt hangulat és érzelem s benyomásokat össze - olvasztja a költő alanyiságával s e fölbonthatatlan vagyület költői kifejezése a lyrai költemény. A való benyomások evegyülésea költő érzelmeivel, az a mód, amint ezek a költő eszméit és képzőimét irányítják : amilyen törvényszerű, épen annyira sajátos ; minden lyrikusnál más és má3 s ez teszi a lyrai költő, egyéniségét. A bizonyos csak az, hogy a valódi lyrikus mindenütt zsákmányt szorez költészete számára; niucs, amit lényének alaptermészete miatt át ne alakítson művészi megindulássá, a szépség látomásává, mint ahogy a termékeny talajban minden msg