Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Mindenki kiváncsi volt megtudni, hogy ki az a kollégánk, a kinek annyira sietős a nyilvános szereplés. Mondták, hogy Lengyel Zoltán. Odafordultam a mellettem ülő Tóth Jánoshoz, s azt mondtam neki:

— Te János, ez veszedelmes ember, ezzel sok baj lész. A politikai karriérje öt perccel ezelőtt kezdődött és már nem fér a bőrébe.

Soha nem szoktam jóslásokba bocsátkozni, pláne nőm tartozom amaz emberek közé, a kik utólag azt szokták mondani, ugy-e, megmondtam. Sőt utálom az utólag jelentkező prófétákat, de azt, kedves Zoltán, mérem állítani, hogy megjósoltam, hogy 'belőled nagy ember lesz, s ez a jóslatom be is teljesedett.

Azt azonban nagyon sajnálom, hogy jobban nem vigyáztam rád és most, úgy veszem észre, hogy betegségem alatt egy olyan rögeszme vert benned gyökeret, a melyből ón már ki nőm gyógyíthatlak. Mikor a koalíció ellen kardot rántottál, egy különös dolgot konstatáltam rajtad; ezt: Te azt hiszed, hogy Fahr idus ezredes idejében elestél a hazáért. Ha jól emlékszem, figyelmeztettelek is, hogy ne ringasdd magadat ebben a téves bitben, de ezt nem merem biztosan állítani. Azt azonban határozottan tudom, hogy másoknak szóltam róla és kértem őket, figyelmeztessenek téged, hogy ne edd magadat teljesen bele ebbe az óriási tévőd ősbe.

Nem, kedves Zoltán, te nem haliéi meg a