Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

3.

hazáért, sem abban az időben, mikor a szerkesztőségeket revolveres bandák ostromolták, sem akkor, mikor a képviselőim termében katona-szuronyok villogtak. Ebben az időbén, kedves Zoltán, mi bizony nem haltunk meg, sőt a legkisebb sebet se kaptuk a szólás- és sajtószabadság védelmében s általában a nemzeti küzdelemben. Azért, mikor a vezérek megkötötték a békét a királyijai és egy időre elvállalták az ország kormányát, én szép csöndesen, szerényen és föltünés nélkül oda- álltam mögéjük és lábhoz tettem azt a puskát, a melyet bizony mi, Zoltán fiam, elsütni nem mertünk. Jól megértsd: nem dobtam el, nem tettem sutba a puskát, csak bei Fuss! Jelszavunk lett evolúció és nem revolució. A régi politika, de uj taktika. És levonva a konzekvenciát a nemzeti küzdelemből, konstatáltam, hogy mindig jobb, ha Kossuth és Apponyi kormányozzák az országot, mintha Fejérváry és Kristóffy ülnek a kormányrúd mellett.

Te pedig, kedves Zoltán, a mint a szuronyok eltűntek a fórumról, az ezredek lépteinek dübörgése elhalt a távolban, s mikor a nemzet szabadságát többé semmi veszedelem sem fenyegette, akkor előjöttél s kirántván nyelvedet hatalmas hüvelyéből, árulást ordítottál és hadat üzentél a koalíciós kormánynak. Nem, édes barátom, ez már nem, megy. A meg nem épített barrikádok kamataiból talán még Magyarországon se lehet megélni. A forradalmakat nem igy csinálják,