Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
— Mit tevő leszesz most? *— Már határoztam, — mondotta Petőfi, —» veletek megyek Sopronba s beállók katonának! El is ment velük szeptember 5-én s a követ-« kezű napon belépett a 48-ik Soldner nevét vi-« selő gyalogezredbe. Hat esztendőre asszen- tálták. 1 : - i Dr. Sass ezt iria róla: „A szobába léptemkor (Németh J. tanulótársuknál) szerényen meghúzódva, festetlen diák-ládán ülve találtam egy fakó arczu, mohodzó bajszu, vézna kinézésű, egészen igénytelen katonát, ölébe lógatva fehér vállszíjról lecsüngő szuronyát. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára huzá fegyverét, s érdes tenyerének szorítása, testalkatától el- ütőleg, edzett kezek erejét éreztető velem. Sárga pitykés, zöld hajtókás monturja, nadrágja, csol- nakszerü bakkancsa úgy lötyögött rajta, mintha nem is rászabták volna; egyedül nyakszoritója állt feszesen, fölpeczkelvén vékony nyakán ülő fejét, melyen a rövidre nyírott s felálló serte- hai, — mely sötétben dörzsölve, akárhányszor szikrázott — beesett arcz, fekete bőrszín, élénk két barna szem, mint régi ismerősök jelentkeztek előttem. A nyomorúságos katona-életnek voltak' mulatságos és fényes epizódjai. Ketten aludtak a régi kaszárnya-reglement szerint egy ágyban« Egy czigárjyhu volt a hálótársa. Kilencz óra után, mikor megfujták a „czapinstráng“-ot, nem volt szabad gyertyát égetni. De Petőfi a bajon- net végébe illesztett gyertyavilágnál olvasott. Egyszer egyik katona pajtása ilyenkor eliujta a gyertyát, Petőfi dühében utána vágta a bajo- nétot, de a fegyver szerencsére nem találta, hanem az ágyba fúródott. Legborzasztóbb volt, mikor a vesszőzésekben kellett résztvennle. Társai eleven húsára lesújtani, irtózta tó volt a szív emberének! Pedig csak az Isten őrizte, hogy őt magát is meg nem vesszőzték, ha a sors keze el nem tereli a repülő bajonétot! A silbakon Horatiust, Schillert olvasgatta s a faköpönyegre verseket irt. Egyszer Sass István barátjával sétált s közben jövendőjéről, reménybeli Olaszországba való masirozásáról beszélt. Mikor Sass a pálya s a jövendő nehézségeiről beszélt, Petőfi igy szólt: ■— Érzem, barátom, hogy nem mindennapi embernek születtem! Sass István a sarki lámpához vitte s azt mondja rá gúnyosan: — Hadd lám, nem pirulsz-e el ezen bátor nyilatkozatod ismétlésére?
