Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Kz valami Gyárfás volt, közmondásos figura a régi színészet történetében. Ügyelőnek kitűnő, de minden egyébnek barom. Többi között darabokat fordított vagy dolgozott át. így Nestroynak valami bohózatát, — szorosan már nem emlékezem, hogy kié volt a darab — az a német czime, hogy Ein lustiger Patron. Gyárfás ezt »Egy vidám löveg«-nek fordította, s mikor a helybeli professzorok egyike figyelmeztette rá, hogy az nem löveg, ki is javította, egy jókedvű védszentre. Ebben aztán megnyugodott a társulat. A szinlapon, úgymond Szuper többek között, ez a név áll: Kesselbauer, a mit Gyárfás »bogrács-épitő«- nek fordít. A foglalkozása rentier, ezt iramszarvasra nyomorította. * A mondott alkalommal tehát összegyűltek a társulat fiatal tagjai s várták az elemózsiát, melyet társuk a konyhaládába zárt el. A rémület nagy volt, midőn a ládát üresen találták. A cseléd később megvallotta, hogy a hurkát, kolbászt odacsempészett ajándéknak vélte s egy helybeli gyalogos közvitéz társaságában fogyasztotta el. Akkor ugyanis a Hiller-ezred állomásozott volt Fehérvárott. A közvitézek pedig hajdan úgy, mint most, igen élénk étvágyuak valának. így tértek haza Szuperék Petőfivel a trak- táról — éhesen. Szuper aztán, a milyen irgalmas szivü volt s még az utolsó garasát is megosztotta éhező kollégáival, magához hivatta a vendéglátót, úgymint vendégeit s megtraktálta őket töltött káposztával. Szuper irgalmasságáról a következő anekdota is kering : Egy alkalommal a színház sarkán talál egy szomorú arczu kóristát. Lesir a képéről a nyomorúság. A szemei könybe lábadtak. — Mi baja, Krasznay ? — ó, Szuper ur, irgalmatlan a sors irántam. Most vesztettem el az utolsó forintomat. Tegnap óta nem ettem, ezt a rongyos forintot zsugorgattam négy nap óta . . . és ... Hangja halk zokogásba fuladt. — No-no, nem kell kétségbeesni. Itt van egy forint. Az Isten majd megfizeti nékem. Aztán hol vesztette el, Krasznay ? Keressük ! Hol? Krasznay felfohászkodik. — Hol ? . .. hát... a ferblin ! A pozsonyi diéta alatt Petőfi a pozsonyi társulathoz akart szerződni, de elkésett, mert elsőbben is — nem volt hires- színész, másod-
