Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Petőfi színész-élete.

(Anegyvenes évek színész-krónikáiból.)

Irta Váradi Antal.

Hogy micsoda csodálatos vonzóereje van a színpadnak a nagy szellemekre, igazán nehezen fejthető meg. Arany János vidéki szinésztruppal bolyong és nyomorog, Petőfi beáll a fehérvári társulathoz komédiásnak, Dobsa fellép a nemzeti színpadon, s egy sereg írónkról tudom még, hogy mindig szeretett volna szinészszé lenni, sőt egyik-másik jelentkezett is felvételre részint a szinészeti akadémián, részint más iskoláknál. Sokan a vidéki nyomorúság homályából pattantak ki, mint Deréki, Tóth Ede, s tudjuk, hogy Szigligeti, bár maga is érezhette, hogy ezen a pályán neki babér nem terem, évtizedig tartott ki mint segédszinész, tánczos és kardalnok. Az a csodálatos világ vonja-e őket, melyben a szabad lélek nagy eszmék megtestesítője lesz, vagy a hivatás tüze forrván bennük, oda törtetnek, a hol legközvetetlenebbül érintkezhetnek a közönséggel, s a hol — más költők szavai által bár — eldöröghetik vagy sóhajthatják a maguk szenvedelmeit is ?

Előttem fekszik egy kimutatás, mely az ezernyolczszázharminczhatodik esztendő végén állítja össze Magyarország színészeinek és színésznőinek a névsorát. A kimutatást 1863-ban közölte egy színházi lap, a Szerdahelyi által szerkesztett »Színházi Látcső«, • de a lista valószínűleg egy esztendővel későbbről való, mert a Nemzeti Színház összes tagjai föl vannak benne említve, a mi csak úgy lehet, ha ezernyolczszázharminczliét végén állították össze a névsort, mert tudvalevőleg Nemzeti Színházunk ez esztendő augusztus huszonkettedikén nyílott meg. Ebben a kimutatás-