Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
ban húsz magyar színigazgató van felsorolva Magyar- és Erdélyországban, mely akkor külön hazát képezett s melyről azt irta Petőfi, hogy Egy nemzetnek két hazája van S o kéthazáju nemzet — a magyar ! Hetvennyolcz színész és ötvenkét színésznő van felsorolva benne. Ott találom Balogh István, Komlóssy Ferencz, Szerdahelyi József László, Szilágyi Pál, Telepi György, Udvarhelyi, Bartha, Fáncsy, Hubenai, Láng, a két Lendvay, Szentpétery, Kövérné, Laborfalvi Róza, Lendvainé Hivatal Anikó s többek neveit, a kik e fényes talentumok mellett a holdakat képviselik. Hat esztendő múlva a névsor egy ragyogó névvel ékesült, a Petőfiével. 1842-ben Pápáról ment Székesfehérvárra s november 11-én lépett föl először a »Párisi naplopó« Józsi szerepében, a kinek egy valamire való jelenete van, mikor Bizot-t kineveti. Nevetett is szegény Petőfi, hogy a \ szemei könybelábadtak belé, mert A színpadon először is >:] ~ Nevetnem kelletett! És a szerepben jóiziin, Szivemből nevetek — Pályámon, oh úgy is tudom — Leend ok sírni még !. .. Volt is, annyi bizonyos ! Szinészszé pedig úgy lett, hogy fölkereste Fehérvárott egy földijét, Szuper Károlyt, a későbbi színigazgatót, a ki agg napjaira a Nemzeti Színház kasszájában ült és árulta a jegyeket, sajátságos selyp kiejtésével megnevettetve az idegent, a ki a haragos öreg urat először látván, nem ismerte indulatos- ságát s olyan jegyet kért, a milyen nem volt. Ilyenkor Szuper bácsi kiorditott a lyukon : — Menjen az ur a pokolba, oda nem kell bilét ! Az igaz, hogy a legtöbb szabadjegyet- oda osztogatják. A régi szinházudvar ailanthusai alatt órákig elbeszélgettem vele ; a pipa ki nem szakadt a szájából s az emlékezés a szivéből. Mesélt, mesélt gyönyörűséggel s én hallgattam, néha jegyeztem is. Bár jegyeztem volna fel mindent, a mit mondogatott. Ha a fele ábránd volt is s a fele anekdota—ábrándban, anekdotában is fölcsillan egy-egy aranyszem ! Ilyen a Petőfi színész-avatása is. »Zimankós, borongós késő őszi délután volt, a mikor betoppan hozzám Petrovics, az én kedves földim és régi jó barátom. Színész akar lenni, úgymond, és én örömmel
