Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

Sárközy Miklós, utóbb Kaposvárott telepedett le, mint ügyvéd, s itt létében is számtalanszor megemlékezett Petőfirő1, az öltöztetéséről ; s arról is, hogy egy alkalommal szép összegű pénzzel is segélyezni akarta, de majd nem haraggal utasította vissza ezen szavakkal : Petrovics tud szegény lenni, de soha nem kér, s érdem, szolgálat nélkül pénzt el nem fogad.

Egyik nyári estén Sárközy együtt vacsorázott családjával s épen szerdahelyi jó borából kvaterkázot, midőn egyet nagyot dörrenik és a villám beüt ebédlőjébe, az asztalról az ezüst eltűnt, s a villára minden veszedelem nélkül átszökött a másik szobába.

A mint meghallottam, azonnal hozzá siettem fogatomon.

Sárközy már ekkor magához tért az ijedség és szédülésből s igy szólt hozzám :

Te Pista! ez a villám olyan szelíd volt, hogy tán nem is az égből jött, hanem Petőfi lelke volt Segesvárról!. ..

Ennyire szerette Sárközy Petőfit. Társaságokban drága hegedűjén csak azokat a dalokat sirta el, melyek a nagy író költeményeire voltak csinálva.

Mikor irta az Ideáll c. költeményt ?

Egy napon szép őszi nap délutánján Petrovics kért többőnket, hogy menjünk ki a szabadba ; szombaton délután volt, szabadság. Együtt mentünk Petrovicscsal, Perics, Cserna István, (u óbb balváuvosi pap) Pap Gábor, a collégium egyik első eminense, kit már diák korában felvettek a Huszár gyerekek mellé nevelőnek ; hon- nét szellemes leveleket irt az „É!etképek“ és több fővárosi lapba. Később a theologiát végezvén, arácsi, majd litéri lelkész lett, ebből a szegény eklézsiából pedig bevonult Komáromba püspöknek. Velünk volt Nagy Sándor, Kazay Lajos is.

IV.