Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
Az úgynevezett Szarapfel bolt előtt a piacon megvettük a sült gesztenyét. Pét- rovics a megviselt köpeny zsebébe öntette a kofával, de bizony jó része kipotyogott a rossz zsebből, s innét az Eszterházy gróf kastélya mellett haladva, Petrovics kívánsága szeriut kimentünk a park közelében levő kálváriához, hol a hulló hárs és gesztenye fa lombokra melegen sütött az őszi napsugár. Meg kell itt jegyeznünk, gyakori tapasztalat nyomán, hogy a zord, hidegvérű fiú Í3teuitette édes auyját. Sokszor felsóhajtott; „Haj, mit csinál most az én kedves jó anyám“ ? . . . Midőn ette a kofától vett pogácsát: „Édes anyám, dehogy sütötted te ezt“ . . . Nem egyszer tört ki belőle : „Aranyos drágaságom, mit csinálsz te most“ ? . . . S majdnem köny fakadt szeméből. —----M utatja ezt „Egy estém otthon“ cimü költeményének e strófája is: „Mert mindenik tükör volt, A honnan láthatám : Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyára.“ Midőn már néhányszor végigjártuk a Kálvária „stációit,“ leteritette köppenyét a sárga lombokra s igy szólt hozzám : „Sétáljatok csak, valamit jegyzek Naplómba.“ Alig jártuk be párszor a sétautat a ragyogó nap melegébe, midőn megállít bennünket e szavakkal: „egy költeményt Írtam, aztán jól meghallgassatok ára, mert ezt a versem hazaküldöm édesanyámnak. S el kezdte olvasni: „Ideál 1“ Melléje telepedtünk s áhítattal hallgattuk a gyönyörűséges költeményt, meiy mindig fokozódik szépségében s egyik versszaka igy szól:
