Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
1907. Augusztus lb. Petőfi utolsó órái. (Visszaemlékezés.) ■ t't— *— Gondoljak reád ! ... Igen !. .. mig emlékezet lakik fejemben !...« Shakespeare. Serdülő ifjú koromban ismertem meg személyesen Petőfit, akkor, midőn szabad szárnyalása szellemi termékei áttörték iskolánk ódon falát s a behatott világosság derengését hozsannával üdvözölte az ujhodni vágyó ifjúság . .. Költészetét már jól ismerték, midőn Petőfi magát családunknak bemutatta. A múlt század negyvenes éveiben, egy estén, a »III. Richard« előadása után, atyám örömsugárzó arccal, e szavakkal lépett a szobánkba : »Anyjuk ! megismerkedtem Petőfivel !...« Az este ugyanis Petőfi annyira el volt ragadtatva atyám alakítása által a címszerepben, hogy nyomban fölkérte a mellette ülő, fenkölt szellemű Sükei Károlyt, hogy az előadás végeztével vezesse őt a szinpadra atyámhoz. A dadogó Sükei készséggel vállalkozott reá. Atyám öltözőjébe siettek. Sükei nagy sebbel-lobbal kezdett a Petőfi bemutatásához ; de minél hevesebben akart eleget tenni megbízatásának, dadogása annál makacsab- bul le-lekötötte nyelvét: »Va ... va ... van sze ... sze ... szer ...« hebegé. Itt elakadt. »Szervusz, Gábor!» kiáltott közbe türelmetlenül Petőfi, ezzel megölelvén atyámat, megkötötték az egész életükre kiható barátságot. Atyámat épugy hevitette Petőfi költészete, miként Petőfit lelkesítette atyám szin- müvészete. Hévmérőjük nem szállt alá soha! Sőt időről-időre folyvást emelkedett. Magyarságuk, hazafiságuk rendithetfenül egy színvonalon állt. Emberismeretük és világnézetük, társadalmi és politikai hitvallásuk, esztétikai és erkölcsi felfogásuk, vasszorgalmuk és előre- törekvésük, valamint jellemszilárdságuk minden körülmények között egyenlő mértékben nyilvánult. BUDAPEST' Csakis ez egymásban felismert és nagyra- becsült tulajdonságokkal forrt egybe természetszerűleg barátságuk, melyet meg nem zavart, meg nem szakított meg a halál sem ! Mindkettőjüket a nyílt csatatéren érte végzete, az évnek ugyanazon a napján : julius 31-én. Egressy Gábor is julius 31-én halt meg csataterén, a nyűt színpadon 1866-ban, a »Brankovics« előadása közben. Mi ez, ha nem delejesség, mely két testi-lelki barátot az igaz érzés, a szellemi rokonság utján egybeköti! Mióta Petőfi atyámnak bemutatkozott: mindsürübben látogatott el hozzánk — a nap bármely órájában — aszerint, -amint egy- egy eszméje támadt, vagy valamely költeményét megírta, melyről tudni akarta atyám véleményét, a mire sokat tartott. Együtt látogatták a »Nemzeti kör«-t, a Kunewalder-házban, a hová Vörösmarty vezette be őket. Petőfi a költeményeivel, atyám a Vörösmarty, Oarai, Bajza, Petőfi és mások verseinek az elszavalásával mutatkozott be. E »kör« segítette Petőfit összes költeményei első kiadásához ; s egy arany tiszteletdijban részesítette atyámat minden egyes költemény elszavalásáért. Atyám épugy örvendett a Petőfi sikereinek, mint Petőfi az atyám növekvő művészi fejlődésének, melyet, hogy minél többször láthasson, atyámat még a vidéki vendégszereplési útjára is gyakran elkísérte. Hogy atyámmal minél sűrűbben együtt lehessen, a Szentpétery családias asztalánál fogadott ebédet, akinek mi is előfizető koss- tosai voltunk. Később azonban a jólelkü Szentpétery a szűk anyagi viszonyok között élő Petőfitől nem fogadta el az ebéd árát. E miatt Petőfi nem étkezett többé velünk. Petőfi atyám pénzbeli segélyét se vette igénybe soha, még legszorultabb helyzetében sem. Ő azonban szivvel-lélekkel igyekezett atyám’ segítségére lenni. E célból irta meg nagy sebtében atyám jutalom-játékára, a »Zöld March-ját, melyet azonban ellenséges befolyások miatt nem adhattak elő. De föllépett a »Szökött katona«, »Gémesi« szerepében atyám javára, • tisztán baráti készségből, j hogy a jövedelmet gyarapítsa és nem azért, •Tim ' _______________ h ogy újból a színi pályára lépjen, melyről már akkor végkép lemondott. Később egyenlő lelkesedéssel vettek részt a politikai mozgalmakban, az ifjúság gyül- helyein: a »Pilvax kávéház«-ban, a megye-: házánál s a népgyüléseken, melyeknek a láng-' lelkű Vasvári Pállal együtt állandó szónokai! voltak. Egy időben egyenlő szabású magyar ru-; hát is viseltek. Az idegen divat ellensúlyozására atyám keleti mintázatú damaszk-kelmé- ből csináltatott magának attilát. Egészen hasonlót készíttetett magának Petőfi is. \ 1848 elején, a forradalom kezdetekor, atyám gyakran küldött engem valamely üzenettel vagy megbízással Petőfihez, a »Sip«-. utcai lakására, a hol ezidőben ifjú nejével, a bájos Szendrey Júliával lakott. Egyszerűi berendezésű lakásukat a legboldogabb szere-í lem töltötte be ... Egyszer se léphettem be j hozzájuk a nélkül, hogy Petőfit a pamlagon< vagy íróasztala előtt ülve, ölében Júliájával ölelkezve ne találtam volna, amit oly tér-! mészetesnek tartottak, hogy megjelenésem legkevésbbé se feszélyezte őket. Ölelkeztek, csókolóztak folyvást az én jelenlétemben is. Az asszonyi teendőkre nézve Petöfiné mindig az anyám tanácsát kérte ki. Majd, Zoltán fiuk születése után az anyai kötelességekre is, úgymint: a csecsemő bepólyázása, etetése, fürdetése s egyéb gondozása körüli teendőkben nagy szakismerettel és lelkiismeretességgel szintén az anyám vezette és oktatta be Petőfinét ... S Zoltánka édes megelégedéssel, bálás . mosolylyal viszonozta a rajta csüggő boldog szülők ápolását... A gyönyörűen fölserdült Petőfi Zoltánnal később, a szabadságharc lezajlása után, 1866-ban találkoztam Debrecenben vendég- szereplésem alkalmával. A kora árvaságra \ jutott ifjú az időben, mint Szabó színigazgató társulatának a tagja, a debreceni színházhoz volt szerződve, igen csekély fizetéssel. Megtudtam, hogy betegen fekszik a »Csapó«- utcai kis bérszobájában. Siettem meglátogatni, hogy lehetőleg segítségére lehessek... Középtermetű, szép arcú ifjú volt, rendkívül élénk szellemmel; most, a Szabó kosztján,