Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
Petőfi soproni pártfogója. Nemzeti nagyjaink élete története nekünk olyan értékes, hogy a legkisebb vonatkozó adat is joggal általános érdeklődésre tarthat számot. I)e valóságos kötelességgé válik az olyan adat közlése, amely nemcsak arra alkalmas, hogy egy csekély tévedést helyreigazítson, hanem arra is jó, hogy egy jóformán elfeledett polgártársunk emlékét megújítsa. Petőfi Sándor jeles életirdja, Ferenczi Zoltán, 1896-ban megjelent pályakoszorus nagy művében egész fejezetet szentel Urai költő- fejedelmünk soproni katonáskodása hű leírásának. Az életrajz e része terjedelmes kivonatban megjelent a „Soproni Hírlap* 1896. évi 272. és a „Soproni Napló“ 1898. évi 100. számaiban s igy olvasó közönségünk előtt nem lehet ismeretlen Jelen cikk keretébe a leírásnak csak az a része tartozik, ahol Ferenczi megemlíti, hogy 1839/40 ben a soproni pósta az u. n. „három ház“ szélső szárnyában vol, elhelyezve és ez a ház dr. Schetzel András ügyvédé volt, aki a pósta előtt gyakran őrt álló 16 éves Petőfivel érintkezésbe jutott s őt tehetségéhez képest pártfogásába vette. Ezzel szemben hiteles levéltári adatok azt bizonyítják, hogy az akkori póstaház tulajdonosa s igy Petőfi pártfogója nem „Schetzel András“, hanem Schätzei Mihály János, aki 1779-ben született Sopronban s igy épen 60 éves korát élte, a mikor nagy költőnkkel megismerkedett. Édes atyja Schätzei Samu, kovácsmester, édes anyja Rozina. Nagyatyja, Bertalan, még kőszegi polgár volt. Fivérei András és Gottlieb, mindkettő kovács, nővére pedig Erzsébet, Schmidt keztyüs felesége, ő maga mindig csak a „Mihály“ keresztnevét használja. Édes anyja 1790-ben, édes atyja 1799-ben haltak meg. Jeles ügyvédi oklevele Pesten kelt 1804. évi március 15 én, (épen 103 évvel ezelőtt) jogtudori diplomája ugyanott 1804. május 3-án és még u. a. év nov. 7-én telepedik le Sopronban, mint gyakorló ügyvéd. Polgári esküjét, mint soproni polgár, 1808’ évi augusztus 16-án tette le s ez időtől 1823-ig a választott község jegyzői tisztét is viselte. 1809-ben, az u. n. fraiiczia időben vármegyei biztos, 1828-ben pedig polgártársai bizalmából népszószólló.
