Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
III. Ferencz alispán-követ, Ebergényi István követ, Boros István kanonok, Erdődy Lászlóné grófnő képviseletében Acsády Mihály, a tihanyi apát képviseletében Szluha János, Batthyány Miksa gróf képviseletében Vavák Ferencz, Rapics Ignácz kőszegi képviselő, Rapics József a hires költő és fordító rokona (talán öcscse), továbbá Erdődy Lajos gróf, Szily János szombathelyi püspök, ifjabb Batthyány Fiilöp gróf, Sigray József gróf, Sigray Jakab gróf, ki öt évvel később vérével is megpecsételte hazája iránt adó hűséget és szeretetét, összesen mintegy százötvenen. Egyúttal utasittattak a szolgabirák, hogy azoktól, kik jelen nem voltak, nevezetesen a nemesektől, honoratioroktól, plébánosoktól, szerzetes házak főnökeitől, a más felekezetüek papjaitól, Kőszeg város tisztikarától, a gazdatisztektől az esküt i kivegyék s kik azt letenni vonakodnának, azokat fiscalis actióval fenyegessék. Megkeresték a szombathelyi hazafias érzelmű püspököt, hogy papjait és a szerzeteseket a fentebbiek értelmében utasítaná!- Akik az esküt letették, azt saját nevük aláírásával kellett tanúsítaniuk. Az aláírási iveken megőrzött nevek közül, a már említetteken kívül, még a következőket jegyzem ide: Gaál Gábor tiszti ügyész, Weörös István, Vitnyédy József, Yidos József, Medgyessy Lajos, Peőczy Ferencz, Patavay János, Meczény János, Jánossy Mihály,. Mesterházy Zsig- mond, jákfalvai Horváth István, Magassy Miklós, barkóczi Rosty József, Bezerédj Zsigmond, Haluna Ferencz, Yajda Antal 2-ik alispán, Lada Ignácz főjegyző, Eőrssy József aljegyző, Etbényi Ferencz aljegyző^ Hertelendy János, Csekowits Imre, SzM- dovits Károly, Csáni Ferencz, Hertelei/iy István főszolgabirák, Nagy István, fyros Ferencz, Takács Ferencz, Lipics József, Kregán Pál, Saly Károly, Szelestey József, rváry irák, s Pál, Tóth János, Gömbös Antal, szók István, Wittnyédy Péter Pálffy János, Szaniszló István, Fari Farkas László, Horváth József tábmbirák, Csapody Márton, Jagovits János, aSíiczky István, Németh László egyház-szfjgi plébános, Karcsay Antal, Ebergényi SJózsef, Kolozsváry Antal, Armpruszten Károly, Gergye Zsigmond, Bene János, Hjbyészy János, Noszlopy Pál, Barcza Sstván, Gothard János, Gothard Mihályi Zarka György, Bozzay Imre, Ozory LajoijS Káldy Sándor, Nagy Ferencz, stb. A jelen nemzedéknek bizonyába nem egy tagja fogja ősét találni a feMoroltak között. Sírjukon már régen fűszálai lenget a szellő, de hazaszeretetük emlélge örök életet nyert a történet lapjain. Balogh iteyula. A ma temeti a tegnapot. A nők szerelmét megszerezel köny- nyebb — mint megtartani. megtartani Tiz férfi közül kettőnek s $k az 1 feleség. Tiz nő közül 10-nek k e v3e s egy férj. Az élők kilencztized része flfem él, csak utánozza az életet. * On dit: az Isten teremtette a vi||got. Ez nem igaz. A világ terem tetten- ganak egy Istent. * Nem az a csók édes, amit adunk hanem amit kapunk. Tempi passati. I. Miként e vad bérezek tövében A tó kék fényű habjait: Azúr szemednek mosolyával Úgy látlak, szép signora, itt. A bűvös víztükör a mennyel Hiába, hogy versenyt ragyog, Hiába kérded édes arcczal: Boldogtalan miért vagyok ? Csak nézd, a szirtes szakadékban Zokogva sir a znhatag, A multból ömlő könnyeim meg Reménytelenül hullanak. II. Az én szivem nem ócska holmi, Dib-dáb szemét, vásári czikk, Mit rongyos ponyvasátorában Árul valami vén Iczig. Különös stilü váza inkább, Finom, törékeny műremek, Amelybe rózsákat dobálnak Jó kedvűkben az istenek. Ne játsszál hát az én szivemmel, Te szép asszony, te rossz gyerek, Minek neked ily drága játék, Ha úgyis összetördeled ? (Ríva.) Stamborszky Lajos. Petőfi mint diákgyerek Qstfiasszonyfán. Nincs a világirodalomban oly alak, kinek élete és működése változatosabb, mint legnagyobb lírikusunké, Petőfié. Alig van szép Magyarországnak akár az Alföldön, akár a Kárpátok táján oly zuga, melyet személyes jelenlétével meg ne szentelt volna. „Költeményeinek aláírásából — jegyzi meg rá Gregxxss Ágost, egyike legelső bírálóinak — meg lehetne tanulni Magyarbrszág földrajzát.“ Ebből a földrajzból vármegyénk se maradt ki. Nekünk is jutott a nagy költő hányt-vetett, de csak rövid huszonhat évig tartó tüneményes életéből egy-két hónapi vakáczió, melyet mint diákgyerek Ostfiasz- szonyfán töltött. Köztudomású dolog, hogy Petőfi neve azelőtt Petrovics volt. A Petrovics-család pedig vérrokonságban állott a Salkovi- csokkal és Orlai Petricsekkel. A Salkovics családból két testvér érdekel bennünket: Péter és Mihály. Péter, az idősebb, Ostfiasszonyfán, Mihály pedig Székesfehérvárott lakott. Salkovics Mihály jelentékeny összeggel tartozott Petrovics Istvánnak, a költő atyjának. Ezenfelül még arra is rábírta a jóhiszemű, rokonait szerető mészárost, hogy mint kezes jót álljon érte. A könnyelmű Salkovics Mihály azonban nemcsak nem tudta adósságait kifizetni, hanem az egész vagyonát elpocsékolta, azonfelül magával rántotta nemesszivü hitelezőjét, a költő édesatyját is. O volt tehát a család romlásának egyik föoka. Erre czéloz a költő „István öcsémhez“ czimü költeményében: „Szegény atyánk! ha ö úgy nem bízik Az emberekben : jégre nem viszik. Mert ö becsületes lelkű, igaz, Azt gondola, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte veritékinek Gyümölcseit most más emészti meg . ..“ De ne gondoljuk ám, hogy Salkovics Mihály rosszakarattal, hideg számítással követte el hibáját. Nem. Csak könnyelmű volt, mint annyi más. Bántotta is a lelkiismeret s alig várta, hogy hibáját legalább némileg jóvátehesse. Az alkalom mihamar magától kínálkozott. Amint egy ízben Pesten jár, kivel találkozik. Egy toprongyos, lerongyolódott, vézna ifjúval. Hitelezője fiára, a Sándor gyerekre ismer benne. A gyerek elmondja neki, hogy fél évig Selmeczen járt a líceumba. Tanulni tanult, de többet járt a színészek után. S minthogy ismételt tilalom daczára folyton a színészek után mászkált, atyja szemrehányással telt levelet irt neki, melyben kijelenti, „hogy hanyagsága, rendetlensége, korhelysége és kicsapongásai miatt érdemtelenné tette magát arra, hogy róla többé mint fiáról gondoskodjék, hanem egészen sorsára bizza,* Elpanaszolja továbbá, hogy most a Nemzeti Színháznál szolgál mint statiszta és szerephordó. „A színpadra székeket, pamlagokat hord, a színészek parancsára korcsmába szalad sörért, borért, tormás kolbászért, stb.** Salkovics Mihálynak megesik a szegény, kiéhezett fiun a szive. Magával viszi Fehérvárra, majd nálánál jobbmódu bátyjához, Péterhez küldi Ostfiasszonyfára, ki Kisfaludy Samu birtokának volt bérlője, egyébként pedig mérnök volt. Az éhező szinészszolgára ezzel jobb napok virradnak. A jóindulatú rokon azt is megígérte a tizenhat éves fiúnak, hogy ha jól viseli magát, Sopronban kitanittatja s kibékíti atyjával. Érdekes, különösen reánk, vasvármegyeiekre, az a néhány adat, melyet ez időben a gyerniekköltöről rokona, a szintén diákgyerek Orlai Petries Soma feljegyzett. Petőfi és Orlai, mint már említettük, rokonok. Körülbelül egykoruak s itt, Ostfiasszonyfán ismerkedtek meg. Ez időtől kezdve a legbizalmasabb rokoni viszonyban állnak, többször együtt laknak, utaznak, s 1839-töl 1849. jul. 19-ig, tehát sirig tartó levelezést foytatnak. Orlai Sopronban végezte a liczeum szónoklati évét. Alatta jár egy osztálylyal unokaöcscse, Salkovics Károly. Amint vizsgálataikat 1839. junius végén elvégezték, beállít a két diákhoz Salkovits Péter mérnök, hogy mindkettőjüket a nagyvakációra Ostfiasszonyfára vigye. így szól hozzájuk : — Ott fogjátok találni Petrovics Sándort is. Legutóbb Selmeczen járt iskolába, de az ott időző német színészekkel annyira összepajtáskodott, hogy miattok iskoláját elhanyagolta. Tanárai ezért megdorgálták s mivel ez sem használt, az iskolából való kitiltással fenyegették. Yiseletéröl atyja is értesittetett, ki ez időben anyagi csapások következtében tönkrejutott s ily állapotában tanulását elhanyagoló fiát nem tartotta érdemesnek arra, hogy keserves keresményéből költsön reá s további gondoskodását megtagadta tőle. A makacs fiú ahelyett, hogy atyja bocsánatát kérte volna, tél derekán otthagyta az iskolát s hosszas kóborlás után Pestre került, hol a Nemzeti Színház körül szolgálatot tett. Mihály öcsém, ki Fehérvárról gyakran bejárt Pestre s ilyenkor a színházat is megszokta látogatni, itt találkozott vele s magához vitte Fehérvárra, honnan őt hozzám küldé. Ha látom, hogy színészi ábrándjaival fölhagy, szándékom öt taníttatni, s ha majd öszszel visszamentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni öt az iskolától, mert kitűnő eszű gyerek. Jól beszél németül, a latin klasz- szikusokat úgy érti, mint a magyar Írókat, *L. Szeberényi Lajos. Néhány év Petőfi életéből. 42. 1. **L. Úti jegyzetek
