Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
III. Petőfi-féle Ditirambnsz kéne, Glóriába, fénybe vonni be a múltat, Hol hazát szeretni még tőle tanultak,' Tőle, ki hitében nem ingadozók. Kinek egy szentsége volt csak1: a nép1, Mely dolgozott, küzdött évezreden által, V)e rejtőkkel véres, gyöngyös homlokával; Ellenségeivel és önnönmagával. Petőfi-féle Ditirambnsz kéne, Dicsőséges himnuszt zengni a jelennek, Melyben Petőfinek palotát emelnek, Mert ez a palota — ragyogó' bétüldkíel »Tan kiírva rája — A világszabadság örök palotája. :Az álmok sohasem hazudnak, Annak, ki hinni tud nekik — Az igazság az égre tör fel, Ha sziklasirba is teszik. Valóra vált a költő álma, Örök dicsőség jut neki, S hírét, nagyságát szellemének Fényes palota hirdeti. A téglát hozzá szép leányok Gyönyörű csokra vitte el, A holt költőért szivük dobban, £s érző lesz minden kebel. Ragyogj Petőfi palotája, Te az örök tant hirdeted: Hogy érdemes meghalni éhen, Ha t o v á b b élni így lehet. IV.
