Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

8Tegyetek róla fényes tanúságot Ti bérezek, rónák, mesze tájakig,

A hol ábrándok, búk, szerelmek, álmok — Palotában, kunyhóban — szít lakik; Népek, kik boldogabb idó're vártok S remény közt hallgatjátok dalait,

S kiknek világa büszkén fenn ragyog.:

Ti is, örök, lobögó csi’lagok!

9.

Mert Sappho nem dalolhat édesebben,

Ila lantján zendiil a szerelmi dal,

Sem a fuvalom, mely susogva lebben S ingó virágfejecskék közt kihal;

Hulló sugár a titkos éji csendben,

S ha kell: dübörgő', mennydörgő vihar, Tyrtheus lelke támad fel vele S szétárad az időkön — szelleme!

10.

A szabadságnak, hazaszeretetnek Őrtornya volt ő. Szent és tiszta tűz. Csak lángja érje: mozdul, él a nemzet, Széttöri lánczát bús Prometheüsz.

S mig sorsa minden vért arczába kerget, Szeméből minden rémálmot kiűz:

0 az, ki bátran várva a viharra,

A vészharangot megkonditja: „Talpra!“

11.

Ha hiked van, magyar nép, talpra hát! Megjött a várt idő ! Most vagy soha! Fel fel! Csatára, harezra katonák ! Kezünkben az igazság pallossá !

A tüzpokolba minden koronát!

Többé nem kér: ítél a nép joga!

Ki elmarad : rothadjon gyáva vére ! Esküdjünk! A magyarok istenére !