Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
S felharsog a hadi trombita hangja, Bőmből az ágyú. Csatára csaták. Ott villog a vészben szelleme, kardja, Ott zengi viharzó harczi dalát. Aztán — oh! lebukik véres alakja S holt tetemén át fújó paripák Száguldanak el — őt összetiporva . . . — A merre néztek, az mind sírja orma! 13. lm, itt is egy pont széles e hazából, Jelölni — mely betöltve nincs — helyét; Ismerjetek rá büszke homlokáról, Sejtsétek újra lángtekintetét! Magasztald őt te közel és te távol Az égig harsogtatva nagy nevét! Hadd világodon fenkölt glóriája A merre zúg a népek oczeánja . . . 14. Tekints arczára, csüggedező nemzet, Én viharverte népem, nézz oda! Dobogj, buzdulj, lángolj fel szobra mellett, A hogy nagy lelke értted lángola! Oh legyen ez a haza szeretetnek , A szabadságnak örök oszlopa S ha tán itélet-vész nyomulna rád, Özönében a mentő Ararát! 15. 12. Mert nem csupán itt, nem e kis helyen van, Talapzatot egy ország ad neki! Eszméi gyújtsanak hát szakadatlan S ragyogjanak utunkra tettei; Folyjon a munka napfényben, viharban! Az ő álmáért méltó küzdeni: Hadd teljesüljön az! hogy igazán Dicső', hatalmas, nagy lehess, hazám;
