Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
4. Ti dalok, lánglelkének alkotási, Ti csodálatos örök énekek! Harcznak dicső, munkának óriási, Mit érttünk, e hazáért tettetek; Nem is dalok: — a század katonái, Megannyi tárogató, fegyverek, Mert a mi áttüudöklik azokon, Csak félig bűbáj, félig: hatalom. 5. Ti dalok, lelke zengő szárnyai, Ti emeltétek őt is fel az égbe: Nézzétek! hogy’ mer, hogy’ tud szállani, A szétszakított lánczokkal kezébe’! Vele röpülnek szilaj álmai, Sötét haragja, zúgó szenvedélye . . . Mi fog történni, ha o d a belép ? Utánna egy titán nyomul: a nép! 6. ' Remegjen hát az Olymp gőgös orma S pasztuljanak a bitor istenek! Kuszszék repkény a kőrózás romokra. S támadjon új világ az ó felett! Az alkotó, teremtő szó kimondva S ott áll a kunyhó, hol a nyílt egek; A mithosból nincs más csak ingoványa: De fennragyog a puszta s délibábja! 7. S röpültek, szálltak a dalok tovább, Velők a bűvölet, mosolygva, áldva. A nemzet, mint tükörben, önmagát Először tisztán e dalokba’ látta S e nemzetet az ámuló világ Ezekből szerété meg és csodálta . . . így hódította meg e szent sereg E hont, a nagy világot, az eget!
