Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
— Eötvös Károlyról pártaok e nagy tehetségű, kitűnő tagjáról, „A mi Eötvös Károlyinak“ czim alatt, a többek közt a következő érdekes sorokat írja Scarron (Mikszáth) a „Pesti Hírlap“ ma érkezett számának tárczájábau : A mi Eötvösünk épen olyan, mint Jókainak valamelyik regónyhőse, tud az mindent és kitelik tőle minden. Az ember caak úgy apródonkint jön rá az j egyes tulajdonságaira. A múltkor a Petőfi sírjáról irt a „Vasárnapi Újságban,“ hol mértanilag kombinálja ki, hol esett el nagy nemzeti poétánk. — Hát ezt honnan sejted ? — kérdem tőle egy napon. — Kiszámítottam, — felelte ő -— kimórcsikéltem én azt valamikor inzsellór koromban, Másnap valami árvaügyekről volt szó. Ahoz is ő értett legtöbbet, Micsoda munkában olvastad ezeket ? — Úgy magamtól jöttem rá: megyei hivatalnok koromban. Ezután rátért a beszéd az Eszterházy nerczegekre; ezeket meg már úgy ismerte, mint a tulajdon tenyerét. A csodálkozás fogott el. — Pedig hát hogy ne tudnám ; hiszen eleget vittem a pőréikét fiskáhs koromban. Beszéltünk aztán a Napoleon etleni insurectioról, mindent tudott, az összes insurgensek vezeték- és keresztneveire emlékszik, azt is eltudná talán még mondani, hogy mit reggelizett talán Izsópi István uram, mikor Komáromnál tábort ütött, mit irt haza a felséginek Szúdy László uram az ütközet előtti reggelen. Nagy szemeket mereztettem rá — de már nem mertem megkérdezni, mert hátha erre is azt feleli: — Hj*. ez mind igy volt öcsém, Magam is kostoltam én abból (már t. i. a regeliből is, az asszonyból is) valamikor insurgens koromba. Mikor megírta hires elaborátumít a „d a d a i hulláról“, Horánszky csodálkozva lökte meg Funtá- kot: „No most beszély már pupák“ . . . Mindent, de mindent elmondott előlük. Csakhogy neki még ez sem elég. A legnagyobb fegyverét is előveszi: az adomáit. S ezek igazi parittyakövek az ó kezében.