Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

iviíegei, um a mivcu, ajugal Boldogabb üó-, dülése óta ián nem muiuc nap, melyen a peitől nem tagadott meg: hogy cuituráukat. | legnyilvánságosabb irodalmi tolvajságok ne

mutatna a magyar önálló hadsereg felállításához, a mihez való elidegenithetlen és természetes jogát a nemzet felAZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA.-im. november Ji

____

P

etőfi németül.

(A felhők.)

íme egy Petőfi életrajz és fordítás! Lexi- cont lehetne ősszeállitni csupán azon fordítók es fordítások név- és költeményczim lajstromaiból is, a melyek Petőfit német nyelven szólaltatták meg a világ előtt. Dux Adolftól fogva Aigner Lajos Liebesperien czimii legutóbbi nagyobb szabása vállalatáig, hányán voltak és vannak azok, a kik kisebb-nagyobb szereucsével, mert kisebb-na- gyobb tehetséggel idegen nyelvek szolgájaivá sze- gódtették azon halhatatlan gondolatokat s elévül hetién érzelmeket, melyek Petőfit, a magyar költői géniusz legpraegnansabb kinyomata gyanánt a német közönséggel megismertették s nyelvének nemzetközi ajánlata folytán a világgal megked- veltettók. Az időben majdnem negyven esztendő folyt le, a nélkül, hogy Petőfi az ó dicsőségének zenitjét, fajunk szellemének üstökösfény sugárzása- képen, a külföld szemében elérte volna. Mert a költői lángósz bű tolmácsa, csak költői lángósz lehet, vagy pedig a fordítóban az a kimagyaráz- fiatatlan fogékonyság, a mely a szorgos tanulmány és a csodálat alakitó ereje által, a léleknek és az idegeknek verejték!vei tudja visszaadni mindazon eszméket Ó3 érzelmeket, a melyeket a iángósz kifejezett, mert azokat átélte, átórezte és átszenvedte.

Ilyen műfordító mindenütt kevés akad. A költői lángelmék magyarázóinak ezen utóbbi osztályából való dr. M e 11 z 1 Hugó, egyetemünkön a németirodalom tanára, ki régebbi Petőfi fordításainak az előbbiekkel szemben új és kidolgozottabb folytatásaképen, az előttünk fekvő most

megjelent csinos póldány-szerint, Petőfitől „A felhők“-et az ő életrajzával egyetemben, a német közönségnek nagy műgonddal és lelkes előszeretettel bemutatni, újólag vállalkozott.

A forditmány teljes czime, a kézi nyolczad- rétbe, sárga papírra, nemzeti színű czimlapra nyomtatott könyv szerint: „Wolken (Felhők) rou Alexander Petőfi. Ins Deutsche übersezt nebst einer Biografie des Dichters von Hugó Meltzl r. Lomnitz, Lübeck, Smidt et Erdtmann“. Az ízléssel kiállított füzet első kötetét képezi egy „Deutsche Hausbibliothek“ gyüjtőczim alattt, a nevezett kiadók által megindított, vállalatnak.

Németországban, melynek kőoyvpiacza a németnyelv és szellem arravalóságánál fogva mind inkább a nagy világszellemek találkozása helyévé válik, számos úgynevezett „kollectios“ tisztán irodalmi vállalat létezik. Ezek között a nevezett vállalat kiadványaival, az irodalmoknak főleg a különféle nemzeti klassikusok fordítását és átültetését vette czélba, a kiválóbb szellemek termékei által ekként, nemzetközi irányban, az emberisógi eszméket, melyek minden nemzetnél ugyanazok, s azokoak terjesztését irváu zászlójára.

Meltzl Hugó e kötetét Petőfi hő tisztelőinek, úgymint Don Guiseppe Cassone-nak, Siracusában, Don F. Canizarronak, Messiuában, és De Spucbes herczegnek, Palermóban, ajánlja. Gassone jeles fordításban a C i p rus lo m bo kát nem rég bocsátotta közre Olaszországban.

A fordított költeményeket Petőfi tömött életrajza, a legjobb, a mi valaha e nemben külföldön megjelent, előzi meg. Sőt a hazában megjelent Petőfi életrajzok közűi sem fogható egy is az alaposságot és részletességet illetőleg a Meltzlóhez, Dár ez nem nagyraszabott. — Az életrajzíró nagyon és valóban el van telve Petőfi lángeszónek csodálatától és mindenütt hű, jól értesült alapos, ámbár úgy tetszik nekünk, hogy épen

csodálata miatt, nem egészen elfogadható indokokból kel pártjára Petőfinek Vörösmartyval szemben s hogy Toldy irodalmi állításait Petőfiről keneténél erősebben megrójja. Toldy, mint Vörösmarty és Kazinczi kortársa, bennök látta költészeti fejlődésünk tetőpontját, s e körülmény némileg enyhíti nagyban igazolhatlan véleményét Petőfiről. De mindez, s egy-két javítható csekélység, alig felötlő valami, mert az életrajzíró alig észrevehető hibája, a mélységes odaadás áltai előképéhez, csak a műfordítónak válik előnyére. Szereti és csodálja Petőfit s vájjon ki ne közöttünk és egyebütt?

A fordított költeményeknek, életrajznak szellemét, mely megfelel a költő lángeszének és életének, igen szerencsésen fejezi ki a Voltaire bői vett 8 az életrajz elejére tett e motto: „Miféle csodaszerrel szerezted te meg, huszonötéves korral, a valódi filozófiát s a valódi ékesszólást?... Hogyan szereztél te a kicsiuységek századában oly sasröptü szárnyakat?“ És eddig meg nem rostált s kevésbbó hozza férhető adatokkal s kritikai buvárlattal beszéli el a Petőfi életét. Meltzl Hugó, a mennyire tudjuk, mind arra nézve, a mi Petőfi életére, költészetére s külföldön való ismertetésére és fordításaira vonatkozik, roppant becsű adatok birtokába van. Huzamos idő óta gyűjti, szerzi és kutatja mind azt, a mi Petőfi életét és műveit távolról is érdekli, kiegészítve a holt anyagot személyes tudakozódásaival és tapasztalataival. E tekintetben gyűjteményei és ismeretei valóságos irodalmi aranybánya. Innét tölt ki a fordítása elé bocsátott életrajz, mely egészen új és érdekes elemeket is tartalmaz. Ezekre érdemlegesen rámu- mutatni s felettük, a mit nagyon megbirnak az irodalmi kritika körültekintését gyakorolni, most és ezúttal, nem lehet a mi tisztünk. Csupán konstatáljuk, hogy Petőfi élete és költészete, szerény belátásunk szerint, helyesen van felfogva, megértve és megírva. EJannyira, hogy tartunk tőle,

j nyelvet. Ahoz jussok van a nemzetiségeknek, hogy ! iskolákat tartsanak, de ahoz nincsen jussok, hogy

' hogy előbb lesz a tudományos és lélektani pontosság szigorával megírva idegen nyelven, mint magyarul.

Szerző erólylyel és adatokkal védi Petőfit azok ellen, kik azt szlávvá szeretnék tenni, mint a csehek Lessinget. ő testben, lélekben magyar [ volt. Megmagyarázza, hogy nálunk a régibb irók, a Maecenások, s hogy az előkelők republikanismusa miatt, mert még az nem volt kiforrva, nem szerelték Petőfit.

Védi az ő költészetét oda künn a hibás fordítók ellen, minő Kertbeni, e commis-voyageur volt fordításaival, s ide benn, az irodalmi méltatás fogyatékossága ellen, milyen a Toldyé volt.

! Megmagyarázza az osztrák Wurzbachnafc, (kí életrajzi Lexiconjában Petőfit „nemzeti szükkeblüség- gel“ vádolja), Petőfinek nem német, hanem osztrák gyűlöletét, gyűlöletét Ausztria iránt, melynek neve „mint a kúszónövény a fának ólődijéről“ úgy ismeretes nyugaton. Ezenkívül költeményeinek igazságát, mint az Etelkához Írtakat,Jólétéből magyarázza ki és igazolja. „Az őrültet“, „Világosságot“, „Az éjj“ czimüeket a valódi composite gyöngyeinek nevezi s azt mondja, hogy legkisebb lyrai költeményeiben is a belső idomnak és forma törvényszerűségnek oly jeleivel találkozunk, hogy ez megmagyarázza azt a roppant hatást és csodálatot, melyet daczára, hogy a világ legelszi- geteltebb nyelvén Írattak azok, alig egy negyed század alatt mindenütt keltettek.

A fordított költemények becse sem marad az életrajz műértóke mögött. A „lyra Shakespe- reje«-tői, a mipt Petőfit nevezi, először „Az őrült“- et, azután a „Világgyülőiét“, „Az utolsó ember“ s a „Világosságot“ czimüeket adja hű és szabatos fordításban. Meltzl Hugó fordítása a mennyiben egy idegen nyelvről, melynek költői eszme társítása, zamata és ize mindig idegen előttünk, ha nem az anyatejjel szívtuk azt be, tehát a menynyire idegen nyelvről véleményt mondanunk

✓ ' / o»/ --------? ~ J **

1 gazdasági egyesületek jótékony hatást nem gya- I korolhattak a kisbirtokra, a korcsmahitel kórdószabad, a német költői nyelv nagy kincse fölött való rendelkezésről tanúskodik s a Petőfi költe- méoyek átórzésóről. Az eredeti költői nyelv bírása s az idegen költemény szellemének átórtése és átérzése, nem mindennapi szerzett és született tulajdonok. Ezek teszik Meltzl német fordítását mindenek közt a legelső helyre. Petőfi láng hevét s a magyar nyelv pathetikus tömött erejét, zengzetessógét igen nehéz németül, de igen nehéz, csaknem lehetetlen, bármely európai nyelven is híven visszaadni. Meltzl sikerrel birkózik meg e nehézséggel. S a kissebb költeményeknek is belső magját és formahűségét, ha bár néhol a német kifejezés árnyóklata a magyart nem is födi teljesen, s a kifejezés egy kissé raffinirtabb a magyarnál, mindaz által igen szerencsésen találja el. „A Felhők“, Petőfinek 1846-ban Pesten Emich Gusztávnál megjelent hiteles és ma ritka kiadása után vannak fordítva, E költemények: me- taphysikai lyrája Petőfinek, mint Meltzl mondja, azóta sem teljesen, sem hiteles öszefüggósben, sem magyarul sem más nyelven nem jelentek meg. Meltzl még ebben is hűségre és hitelességre törekedett, a mellett, hogy a tartalom és forma szépségét valódi vénával adta vissza. Alig tett valaki Petőfi szellemének igazabb és nemesebb szolgálatot, mint Meltzl Hugó e fordításával. És nem érdemli senki meg a Petőfi fordítók és ismertetők közül Petőfi költészetének terjesztéséért a nemzet elismerését és móltánylatát oly mértékben, mint Meltzl Hugó, ki e tettével nem tett egyebet, mint baz ’jának és magának dicsőségén fáradozott. És most ideírunk kiszemelés nélkül, ízelítőül és összehasonlítás végett nehány versszakot:

Vaun reif die Frucht am Baum, so fällt sie

nieder:

U Erd’, auch du bist reif und musst zu Bodeu

fallen.

Bis morgen will ich warten noch!